A gyorsváltó aranya: a győztesek kiáltása most már az örökkévalóságban visszhangzik

Úszósportunk már akkor bizonyított nagyszerűségét mi sem jellemezte jobban, minthogy olyan klasszis nélkül is nyerni tudtak a magyar lányok, mint amilyen Székely Éva volt abban az időben. Rajki Béla szövetségi kapitány végül helyesen döntött, amikor kiválasztotta a váltó tagjait: ezt az a tény igazolta a legjobban, hogy az aranyérem megszerzését egy remekbe szabott világcsúccsal fejelték meg.   

Az előfutamban még Littomeritzky Mária úszott, a döntőben őt aztán Temes Judit váltotta fel: ez is jó döntésnek bizonyult. Temes Judit úszónőnk Sopronban kezdte el sportolói pályafutását, majd kissé később, a fővárosban érett világklasszissá. Tizenhétszer lett nemzeti bajnok, huszonegy országos csúcsot állított be és három világrekordot jegyeztek fel a neve mögé. De nem csak a testével, az izmaival bánt nagyszerűen: még élsportoló korában orvosi diplomát szerzett, a budapesti Korányi Kórház főorvosaként ment nyugdíjba. De még ez sem volt elég: idős korában – 70 évesen (!) – végezte el a jogi egyetemet, de akkor már volt egy filozófia szakos tanári diplomája is. Színes egyéniségét, széles látókörét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy még arra is maradt energiája, hogy egyiptológiával foglalkozzon, három évvel a halála előtt még egy könyvet is írt.  

– Nagyon nagy volt bennünk a feszültség, mert akkor már a sport szerepe és eredményessége rendkívül felértékelődött. Amíg 1948-ban, Londonban még mindenki annyit ért el, amire képes volt, Helsinkiben már mindenkitől kiugró sikereket vártak. Ami a döntőt illeti, én kértem, hadd ússzak a váltó második tagjaként, mert ott már konkrétan lehet vagy hátrányt csökkenteni, vagy előnyt fokozni. Miután az egyéni döntőben elidegeskedtem a versenyt és a remélt győzelem helyett be kellett érnem a harmadik hellyel, így ez a szám kétszeresen is fontos lett nekem. Szerencsére jól ment az úszás és végül világcsúcsot repesztve, nagy előnnyel végeztünk az élen – nyilatkozta Jocha Gábornak 2012-ben. Temes Judit úszónőt életének 83. évében, 2013-ban érte utol a halál.  

Littomeritzky Mária ugyancsak vidéken született, és Temes Judithoz hasonlóan ő is Budapestre költözött, de őt Sárosi Imre edzette, mint például az egyéni számban győztes Gyenge Valériát. Mivel Mária az előfutamban úszott, csak később kapta meg az aranyérmet, és ismerték el olimpiai bajnoknak. Miután élsportolóként búcsút mondott az uszodának, ő is az egészségügyben találta meg civil hivatását, akár az őt váltó Temes Judit: Littomeritzky Mária gyógyszerész lett. Életének 90. évében, 2017-ben hunyt el.   

Novák Ilona már tizenöt évesen magyar bajnokságot nyert, ezt az eredményét aztán még huszonháromszor megismételte és közben húsz hazai rekordot állított be. Az ő pályafutásának csúcsát is az 1952-es olimpia jelentette: ráadásul – az élet nehezebb útjára tévedő – Éva húgával együtt úszott a világcsúccsal győztes 4x100 méteres gyorsváltóban. Novák Ilonka testnevelő tanárnő és sportvezető lett, miután befejezte élsportolói pályafutását. A hetvenes években a magyar úszóválogatott szövetségi kapitányaként is dolgozott. Kilencvenhárom éves korában hunyt el.  

Novák Éva klasszisát mi sem bizonyítja jobban, minthogy Helsinkiben a váltóarany mellett 200 mellen és 400 gyorson is ezüstérmes lett. Az ő élete kalandosan alakult: az olimpia idején ugyanis titokban, engedély nélkül hozzáment egy belga sportújságíróhoz Belgium finnországi nagykövetségén, és ezzel a lépésével egzisztenciálisan padlóra küldte magát idehaza. Azzal kezdték, hogy elvették az útlevelét és minden létező módon gáncsolták. Csak nagy nehézségek árán jutott ki 1953-ban Brüsszelbe, ahol azonban befejezte itthon megkezdett orvosi tanulmányait és később szemorvosként dolgozott. Az idő múlásával aztán nem csak súlyos betegség gyötörte, vélhetően a honvágy is, ahogy teltek az évek, egyre többször utazott haza: 2005-ben halt meg.  

A váltó tagja volt Szőke Katalin is, de mivel ő szerezte meg Helsinkiben első úszó aranyérmünket, róla a Helsinki olimpiáról szóló sorozatunk nyolcadik részében már részletesen írtunk. 

Feleki László Tizenhat nap című könyvében így idézte fel a gyorsváltó döntő futamát:  

„Novák Ilonka a négyes rajtkő mögött áll, aztán az indító szavára az első nyolc úszónő feláll a kőre. Már az első rajt jó, s mi nagy örömmel látjuk, hogy Novák Ilonka élre vág és erőteljesen úszva elsőnek éri el a fordulót. Mögötte fél testhosszal következik a holland Vaessen és az amerikai Lavine. Ezt az előnyét a magyar lány végleg megtartja, sőt a hajrában még további centiméterekkel növeli. A biztonsági váltás azonban fölemészti az előnyt és Temes Judit majdnem egyszerre indul a holland Van Voornnal és az amerikai Stepannal. Ez az együttlét azonban nem tart sokáig. Temes olyan ragyogóan úszik, mint amikor olimpiai csúcsát érte el. Már az első 50 méteren két méter előnyt hoz, s ezt a második hosszban csak növeli. A hajrában hallani Rajki éles füttyszavát, ezzel szokta úszóit figyelmeztetni, hogy ami még maradt, azt most bele! Temes most könnyen, lendületesen úszik, energikus és mégsem erőlködik. Másfél testhosszal előbb üt be a célba, mint az egymással nagy harcot vívó holland és amerikai versenyző. A többiek messze elmaradnak. A magyar váltás most is biztonsági, de nem olyan túlzottan óvatos, mint az első. Novák Éva ritkán látott hatalmas iramban vág neki a távnak, s tovább növeli előnyünket.  

– Ezt már nem lehet elveszteni! – hangzik a boldog kiáltás a magyar csoportban. Pedig erős ellenfelei vannak, a holland Schuhmacher és az amerikai Kawamoto. Szőke Kató azonban az óriási tapsviharban ezek ellen is növeli a magyar csapat előnyét és végül jó 7 méterrel üt be elsőnek a célba.” 

És még messze volt a vége Helsinki dicsőséges napjainak, az utolsó aranyunkig, amit Papp Laci szerzett, még nagyon sok izgalom várt ránk, magyarokra. Amit akkor érzett a nemzet, az már az örökkévalóságban visszhangzik.       

Az aranyos hősök történetének további részei: