Szőke Kató csaknem a rendszerváltásig a legfiatalabb bajnokunk volt: 17 évesen győzött

Szőke Katalin 100 méteres gyorsúszásban, Székely Éva 200 méteres mellúszásban, Gyenge Valéria 400 méteres gyorsúszásban lett olimpiai bajnok, de a dobogó legmagasabb fokára állhatott fel a Novák Ilona, Temes Judit, Novák Éva, Szőke Katalin és Littomeritzky Mária összetételű 4x100 méteres gyorsváltó is. Az utolsó vizes aranyérmet a vízilabda-válogatott szállította. De várjunk még ezzel! Első úszóaranyunkat Helsinkiben tehát Szőke Katalin, azaz Szőke Kató szerezte meg: egészen 1988-ig – az összes sportágat figyelembe véve – ő volt a legfiatalabb magyar olimpiai bajnok, 1992- ig pedig az egyetlen többszörös olimpiai bajnok magyar úszónő. 

Mindkét rekordját az a nagyszerű Egerszegi Krisztina döntötte meg, aki minap azzal próbálta meg szeretett sportágát megvédeni egy őrülettől, hogy kijelentette: a transznemű sportolóknak külön kategóriát kell létrehozni. No, de ne kalandozzunk más vizekre, maradjunk gondolatban Szőke Katalin mellett az uszodában. Hogyan jutott odáig? A medence mellett mindenki által csak Katónak hívott lány 1935-ben született Budapesten, a nevét édesanyjától vette fel szülei – Homonnai Márton kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó és Szőke Katalin hátúszóbajnok – válása után. Lehet, ez nem is saját döntése volt, hiszen édesapja külföldre távozása (akkoriban disszidálásnak mondták) után a sportvezetés úgy határozott: a kislány az apja nevével nem képviselheti Magyarországot nemzetközi versenyeken. 

Édesapját azonban továbbra is rajongásig szerette, amit talán az bizonyít a legjobban, hogy még Helsinkiben, a döntőben is a tőle örökölt, kettes számú pólóssapkában úszott. Kató a sportkarrierjét 1947- ben a Neményi Madisz versenyzőjeként kezdte, aztán 1949-től az ÉDOSZ, majd a Budapesti Kinizsi sportolója lett. A nemzeti csapatban 1950 és 1956 között szerepelt. Első magyar bajnoki aranyérmét 13 évesen, 1948-ban szerezte meg a 4x100 méteres gyorsváltó tagjaként, és már akkor csapattársa volt Székely Éva és Gyenge Valéria is, akikkel Helsinkiben is győzni tudott. De mielőtt ez megtörtént volna, 1952-ben Moszkvában világcsúcsot úszott a váltóval az a lány, akinek Sárosi Imre és Hunyadfi István volt a mestere. Aztán jött a finn főváros olimpiája. Még akkor is csak 17 éves volt, amikor ötkarikás bajnoki címet szerzett 100 méteres gyorsúszásban. A hozzáértők azt jegyezték fel róla, hogy remek technikával, szinte légies könnyedséggel úszott. 

A Magyar Olimpiai Bizottság honlapján ez olvasható: „Olimpiai bajnok Szőke Katalin, Magyarország, 1:06.8. Még nincs tizenhét, hát fel sem fogja, hogy mi történt. Csak boldog és nevet, és nevet. Ahogy szokott. Ő a magyar küldöttség egyik kedvence. Mert szép, csinos, szeret élni, és könnyen megtalálja az utat a szívekhez. Talán lepereg előtte a múlt, mert tudja, hogy ettől kezdve minden megváltozik. De a jövőt nem látja. Hogy még egyszer szól majd neki és váltótársainak a Himnusz ezen az olimpián, nyer két Eb-t, felállít két országos, illetve tizenkét váltócsúcsot. És nem jön haza Melbourne-ből, hanem Kaliforniában telepedik le.” A döntőben az első rajt nem sikerült. A nyolc versenyzőből egy kivételével mindenki kiugrott. Az az egy, aki hidegvérűen a rajtkövön maradt a 2-es kövön, 2-es pólóssapkával a fején, ő volt Szőke Kató. 

Feleki László Tizenhat nap című könyvében ezt írta: „Ott állnak már a rajtkövön, előredőlnek és – Termeulen, a hollandok reménysége kiugrik, azaz vízbe pottyan. Mintha láthatatlan fonálon rántották volna a többit, azok is beleesnek, azzal a különös mozdulattal, amelyből látszott, hogy az illető legszívesebben visszafordulna, de a nagy feszültségben nem tudott a kövön maradni. Egy, csak egy lány maradt a kövön, Szőke Kató. Mialatt a többiek visszaúsznak, kikapaszkodnak, ő a köpenyébe burkolva nyugodtan áll. Valóban ő a legnyugodtabb a mezőnyben. Temesnek közben a sapkája is elveszett, másikat kap. Idegesen húzza fel a fejére, majdnem eltépi. Emiatt késik is a második rajt. Valamennyien vizesek, dideregnek, egyedül Szőke száraz.” A második rajt már jól sikerült, aztán az első öt úszónő mintha egyszerre ért volna célba. A bírók vitatkoztak egy kicsit, de végül kihirdették Szőke Kató olimpiai győzelmét. De adjuk vissza a szót Feleki Lászlónak: „– De boldog vagyok! – sóhajt az olimpiai bajnoknő. 

Aztán egy kicsit megnyugodva így magyarázza el a versenyt, ahogy ő érezte: – Magam is meglepődtem, hogy milyen nyugodt vagyok. Ezt akkor éreztem világosan, amikor én nem estem bele a vízbe, pedig mindenki beleesett. Ez nagy szó volt. Talán ebből született az a karcsapás! Frissnek éreztem magam, és tudtam újítani.” Vajon tudta, hogy győzött? – kérdezte a könyvben Feleki. „– Nem, nem tudtam. Csak amikor meghallottam, hogy arról vitatkoznak, hogy én győztem-e vagy Termeulen, akkor már tudtam, hogy én győztem. Őt tisztán megvertem. Milyen boldog lesz az édesanyám!” Amikor arra kérték, mondjon valamit az otthoniaknak, így szólt, csak ennyit mondott: „Nagy boldogság dicsőséget szerezni a hazának.” Az 1954. évi budapesti főiskolai világbajnokságon két arany- és egy ezüstérmet, az ugyanebben az évben rendezett olaszországi Európa-bajnokságon két aranyérmet nyert, 1954-ben és 1955-ben a vegyes váltóban világcsúcstartó lett. 

Aztán jött az 1956. évi melbourne-i olimpia, amikor a vegyes váltóval hetedikként, 100 méter gyorson helyezés nélkül végzett, talán azért is, mert felzaklatta a tudat: onnan ő már nem tér haza. A játékok után részt vett azon az amerikai körúton, amelyet a Sport Illustrated című magazin szervezett a magyar olimpikonok számára, és nehéz döntésre jutott. Kanadában, majd az Egyesült Államok egyik legmelegebb államában, a napsütötte Kaliforniában telepedett le. Akkori férje, Domján Árpád sikeres építőipari vállalkozást hozott létre, Szőke Katalin pedig banki alkalmazott lett. (Először Markovits Kálmán olimpiai bajnok vízilabdázóhoz ment hozzá, második férje Domján Árpád, a Budapesti Kinizsi egykori vízilabdázója lett, aki szintén részt vett az ausztrál olimpián, de a döntőben nem játszott, így az akkori szabályok szerint nem kapott aranyérmet.) 

Fiú gyermeküket „megmérgezte” az amerikaiak egyik kedvenc sportja, így Bryan távol maradt az uszodától, attól a magánytól, amit az ottani edzések jelentenek, és inkább kosárlabdázó lett. Amikor már lehetett, Kató többször hazalátogatott, 2002-ben részt vett a Helsinkiben aratott diadal ötvenéves jubileuma alkalmából rendezett kiránduláson. Szőke Katit 1985-ben az Úszó Hírességek Csarnokába, 2014-ben pedig a magyar úszósport hírességei, halhatatlanjai közé választották. De valójában nem volt, nem lehetett ő sem halhatatlan, csak a nemzet képzeletében. Távol a hazájától, Los Angelesben hunyt el 2017-ben, 82 éves korában, végső nyughelye is ott, a Westwood Memorial Parkban van. Abban a városban, ahol külseje alapján akár híres filmszínésznő is válhatott volna belőle, ám így „csak” a mi „aranyos” sportolónk marad.