Az aranyos hősök története 12.

2022.08.02. 11:30

Úszás, fotózás, írás és két ország: egy olimpiai bajnok, Gyenge Valéria teljes élete

Igen hosszú és tartalmas életet mondhat magáénak Gyenge Valéria. Akár mint úszónő, akár mint fotóművész, akár mint író gondol most magára.

Tihanyi Tamás

Gyenge Valéria rendszeresen hazalátogatott Torontóból

Forrás: MOB

A 89 éves olimpiai és Európa-bajnok 1933-ban született, 1947-től kezdett sportolni a Munkás Testedző Egyesületben, egy év múlva a Neményi Madisz, újabb egy esztendő elteltével pedig már a Budapesti Lokomotív versenyzője volt. Talán sokaknak furcsa ez a gyakori váltás, általában a kezelhetetlen, nyughatatlan sportolók sajátja, de nála más volt a helyzet: őt is tanította Sárosi Imre, a korszak nagy magyar edzőlegendája, és csak őt követte mindig. Talán Sárosi mester maga sem bízott teljesen abban, hogy tanítványa egyszer beléphet a halhatatlan olimpikonok csarnokába, és ezt éppen Helsinkiben teszi meg, legeredményesebb olimpiánkon. Hiszen Vali előtte nem nyert egyéni számban egyetlen nemzeti bajnokságot sem.

De mit számított az akkor már ott, ugye?

Gyenge Valéria így nyilatkozott 2018-ban a Nemzeti Sportnak (a kérdező Thury Gábor volt):

„– A négyszáz méteres gyorsúszásban, amelyben végül első lettem, a rangsorban előttem volt Székely Éva és Novák Ilona. Úgy kerültem ki Helsinkibe, hogy nem voltam magyar bajnok, úgy látszik, megtáltosodtam. (…) Még itthoni szakmabelieket is megleptem az elsőségemmel. Nyilván kellett hozzá szerencse is, de a helsinki úszóválogatott roppant erős volt, mert a magyar edzők, Sárosi Imrével az élen, megelőzték korukat. Öt számból négyet megnyertünk. Killermann Klári szerintem azért nem lett dobogós, mert nem akarták látni a fölényünket. Szőke Kató nyert száz gyorson, másnap a kétszáz mellen Székely Éva győzött Novák Éva előtt, Klári a harmadik helyezettel azonos idővel lett negyedik. Stopperrel mérték az időt, akár ő is lehetett volna dobogós.”

Úton élete legnagyobb diadala felé
Forrás: MTI

Mivel egy írónőről van szó, nyilvánvalóan őt magát kell megtisztelnünk azzal, hogy felidézze a történteket, a pontos részleteket, ahogyan később látta. A visszaemlékezés a Magyar Olimpia Bizottság honlapján olvasható.

„Nekem sehogy sem ment az úszás, érkezésünk után jóval az otthoni formám alatt úsztam. A 400-as mezőny egyik ismeretlen neve voltam, senki nem számolt velem. Sárosi mesélte, hogy az egyik amerikai edző megkérdezte tőle, mit gondol, ki nyeri a 400-at: Hweger vagy Kawamoto? Erre Sárosi rám mutatott, hogy ő. Az amerikai jót nevetett Sárosi humorán. Sárosi is tehetetlenül nézte a hanyatlásomat, csak annyit tudott mondani, hogy ne törődjek semmivel, csak ússzak. Beverekedtem magam a középdöntőbe, ahol aztán minden erőmet beleadtam, mert rettegtem attól, hogy kiesem a nyolc között. Valószínű, ezért sikerült a legjobb idővel bebiztosítani magamnak a fináléra a 4-es pályát.

A döntő napján azt hiszem, félig önkívületben lehettem, nem emlékszem semmire, csak arra, hogy a gyülekező szobában ültünk a padokon és két szigorú FINA-asszony mindenkit ellenőrzött: az úszóruháink szabályszerűek-e, és mindenki visel-e kis bugyit alatta? A mai napig nem tudtam rájönni, miért kellett ez a bugyi. Székely Évával egymás mellett ültünk, ugyan neki már volt egy aranya (200 m mell), de ő is sápadt volt és nem mertünk egymásra nézni. Novák Éva egy másik padon ült. Aztán csak arra emlékszem, hogy a rajtkövön állok és eldördült az indító pisztolya. A mezőny nagyobbik fele elhagyott az első 100 után, nekem túl gyors volt a kezdésük, én mindig a finisben tudtam erősíteni. A 250 méteres fordulónál magamhoz tértem, fokoztam az iramomat, tudtam, hogy »most vagy soha«. A »most« sikerült és új olimpiai rekorddal nyertem meg az aranyat. A dobogón még mindig nem hittem el, hogy olimpiai bajnok vagyok, úgy szorongattam az aranyérmet, hogy majdnem összenyomtam a dobozt, amiben volt (akkor még nem akasztottak nyakba az érmeket).”

Azt írta, a verseny után meg végigizgulta a vízilabdameccsünket, onnan rohantak a stadionba a focistákat buzdítani, majd utána Papp Lacinak szurkolni. Estére jutott el a tudatáig, hogy igen, valóban beteljesedett az álma! Tömegével érkeztek a táviratok Magyarország minden tájáról. Szülei táviratát a mai napig őrzi: „Csillagom, kicsi mókusom, a legboldogabb anya én vagyok az egész világon, apuval és öcséddel együtt sokszor csókolunk.” A büszke, 19 éves lányt a többiekkel együtt az „aranyvonat” vitte el a határtól Budapestre. A sínek mellett százával integettek az emberek, az állomásokon virággal halmozták el őket. A Nyugati pályaudvaron emberek ezrei vártak, és a körúton, ahol felvonultak, embertömeg hömpölygött. Háztetőkön, lámpaoszlopokon kapaszkodtak, sírva, nevetve ünnepelték őket, virágesővel borították el a csapatot. Ezt az elismerést és megbecsülést éppen úgy nem felejtették el soha, mint magát a győzelmeket.

A sportnapilap korabeli tudósítása a győzelemről 
Forrás: Nemzeti Sport-archívum

Helsinki után egy évvel 800 méteres gyorsúszásban világrekordot állított be, majd csapatban kétszer javított a 100 méteres vegyesúszás világrekordján. Később egyéni számban hat, váltóban nyolc magyar bajnoki címet szerzett, egyéni számban hétszer, váltóban kétszer javított országos csúcsot. Ő is ott volt az 1956-os olimpián.

Így emlékezett erre a MOB honlapján:

„Én teljesen összerogytam a budapesti harcokról Melbourne-be érkező hírek hallatán. Huszonkét éves voltam, határoznom kellett az életemről, a hogyan továbbról, és hát bizony összeroppantam, olyannyira, hogy bár nagy nehezen bekerültem a döntőbe 400-on, ott aztán csak nyolcadik, utolsó lettem, úgy nyolc másodperccel gyengébbet úszva a helsinki időmnél…”

És ő sem jött haza, Torontóban telepedett le, ahol még a nyolcvanas években is élt vagy 200 ezer magyar. (Megjártam a várost sokkal későbbi disszidensként magam is, el tudom képzelni a nehézségeit, bár az ötvenhatos magyarokat azért jobban fogadták, mint az én korosztályomat.) Idővel Vali Kanadában is úszott egy országos csúcsot, majd elköszönt az aktív versenyzéstől és edzős- ködött egy darabig. És ki gondolta, hogy még mi minden vár rá? Mivel már Magyarországon kiválóan megtanult fényképezni, Kanadában sikerült fotózással foglalkozó vállalkozást indítania. Aztán kiállításokon mutatkozott be három kontinensen, de Budapesten is. De nem csak fényképek készítéséhez volt tehetsége. Mi itt idehaza éppen rendszert váltottunk, amikor Hazám címmel megjelent első fotókönyve Illyés Gyula verseivel, aztán 1998-ban már első regényével jelentkezett, amit idővel két újabb könyv követett.

Az ország csodálattal ünnepelte őt is
Forrás: MTI

Férje, Garai János – akitől később elvált – is úszott, mint ahogyan két lánya közül is az egyik, Judy, aki kanadai válogatottságig vitte. A másik leány, Sue színésznő lett. Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján magas állami kitüntetésben részesült, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést vehette át, az indoklásban ez állt: Magyarország és a magyarság nemzetközi hírnevének javítása érdekében végzett tevékenységéért, kiemelkedő fotós, irodalmi és sporttevékenysége elismeréseként.

„A recept: az embernek nem szabad elhagynia magát, muszáj aktívnak maradni. El kell fogadni azt, hogy öregszünk, és bizonyos dolgok már tovább tartanak, lassabban mennek. De folyamatosan karban kell tartani az agyat, a szellemet és a testet, tessék sokat olvasni, és mozogni, mozogni rendszeresen. Én ezt csinálom. Ha van titok, hát csak ennyi.” 
Az Aranycsapat Alapítvány elnökének, Kű Lajosnak a kezdeményezésére rövidesen felavatják a székesfehérvári Bregyó közben lévő Olimpiai Parkban Melocco Miklós szobrászművész alkotását, amely az 1952-es, Helsinkiben rendezett olimpián részt vevő magyar sportolóknak állít emléket. Hazánk legeredményesebb olimpiai szereplésén 16 arany-, 10 ezüst- és 16 bronzérmet szerzett a magyar küldöttség, az éremtáblázaton csak az Egyesült Államok és a Szovjetunió végzett Magyarország előtt. A szeptemberi avatásig hátralévő időben az Arany Hősök történetét idézzük fel sorozatunkban, amellyel az örök időkig szóló nagyszerűség előtt tisztelgünk.

Az előző részeket itt olvashatják: 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában