Keleti Ágnes számára Helsinki hozta el az áttörést és az örök dicsőséget

Sorozatunk korábbi részében Korondi Margit felemás korláton bemutatott nagyszerű gyakorlatát, és ezzel a magyar nemzeti csapat első győzelmét idéztük fel. Aztán következett az úgynevezett műszabad gyakorlat és Keleti Ágnes. Atlantáig a legeredményesebb magyar női versenyzőnk volt, de 1996-ban holtversenybe került Egerszegi Krisztinával. Helsinkiben talajon, Melbourne-ben talajon, felemás korláton, gerendán és a kéziszercsapatban aranyat nyert tornászunk számára drámai fordulatokat hozott az élet.

De ne szaladjunk ennyire előre.

Keleti Ágnes ötszörös olimpiai bajnoknő 1921. január 9-én született Budapesten, de még Klein néven anyakönyvezték: édesapját el is nyelte a második világháború zsidóüldözésének pokla. Tizennyolc évesen lett a válogatott tagja, és 1940-ben nyerte első magyar bajnoki címét, de hiába, sporteredményei sem mentették meg attól, hogy álnéven kelljen bujkálnia a fővárosban. De túlélte azt a rettenetes korszakot, és újra a sportra összpontosíthatott. Nem indult jól az ötkarikás szereplés… Első olimpiáját sérülés miatt ki kellett hagynia, de aztán Helsinki 31 évesen számára is elhozta az áttörést és az örök dicsőséget: és talán valamennyire az elégtételt is a holokausztért.

Ott vagyunk vele gondolatban Helsinkiben. Mi is halljuk a csendet, mert „csend támad, amikor Keleti neve hallatszik. A sovány, izmos, karcsú, fekete tornásznő a balerina könnyedségével, ugyanakkor acélos ruganyossággal kezdi meg a gyakorlatát. (…) Csupa báj, csupa grácia. Aztán egyre nehezebb elemekkel folytatódik a mozgása, a nagy erőt és akrobatikus ügyességet megkívánó mozdulatok valamilyen magától értetődő természetességgel olvadnak bele a művészi táncmozdulatokba. Kézállások, henger, spárga, mérleg, ugrások… olyan ez, mint a torna költeménye, az erő, a szépség és az ügyesség legmagasabb rendű kifejeződése, ami sportban csak elképzelhető. Művészi átélés, fölényes biztonság sugárzik minden mozdulatából. A közönség szinte lélegzetvisszafojtva figyeli a látványt. S amikor befejezi a gyakorlatot, a közönség tombol. (…) – Végre! – mondja boldogan és halkan Keleti Ágnes. – Mióta várok erre a pillanatra! Ezért érdemes volt!” (Feleki László: Tizenhat nap).

Melbourne-ből már ő sem indult vissza Magyarországra, két diktatúra után már ő is másra vágyott. Ausztráliában, majd Izraelben élt, az ottani Testnevelési Egyetemen tanított, és az izraeli tornászválogatott trénere lett. Az 1983-ban Budapesten rendezett világbajnokság idején látogatott először haza, aztán a rendszerváltástól kezdve egyre több időt töltött ismét Budapesten. És újra a csodájára jártak, hiszen fiatalokat megszégyenítve sportolt, úszott és tornászott. Bizonyára egészséges életmódja is hozzájárult ahhoz, hogy Tarics Sándor vízilabdázónk 2016-ban bekövetkezett halála után ő lett a legidősebb magyar olimpiai bajnok, aztán a finn Lydia Wideman 2019-es távozásával már az egész világon nem maradt más, nála idősebb az élők sorában, aki olimpiát nyert volna.

Tavaly ünnepelte századik születésnapját, amely alkalomból Orbán Viktor és Benjámín Netanjáhú miniszterelnökök, valamint Áder János köztársasági elnök is felköszöntötte. A magyar kormányfő egy közösségi oldalon nyilvánosságra hozott videóban azt mondta: „Mi magyarok azt gondoljuk, hogy a sors a nehezebb utat szánta nekünk. Fantasztikus, de nehéz hely Magyarország: birodalmak veszik körbe, és mindig küzdenünk kellett az életünkért, szabadságunkért, függetlenségünkért. (…) Nem csak nehezebb út jutott nekünk. A Jóisten küld nekünk – és a múltban is küldött – nagyszerű hősöket, akik példát mutattak, kiragadtak minket a hétköznapok nehézségeiből. Példát mutattak kitartásból, elszántságból, fantasztikus teljesítményből, sőt hazaszeretetből is. Olyan hősöket, akiknek a tiszteletére többször is eljátszották a Himnuszt, és a dobogó tetején állva láthatták, ahogy a magyar zászló kúszik fel a legmagasabbra. (…) Isten éltesse és tartsa meg még sokáig erőben, jó egészségben Keleti Ágnest, Magyarország ötszörös olimpiai bajnokát és a nemzet sportolóját!”.

Áder János levélben kívánt boldog születésnapot a tornászlegendának. Albert Einsteint idézte, aki az életet egyszer a kerékpározáshoz hasonlította, mondván mindkettőre igaz, hogy ha meg akarod tartani az egyensúlyt, mozgásban kell maradnod. A mára már leköszönt köztársasági elnök úgy vélte, Keleti Ágnesnél keresve sem található hitelesebb bizonyság e gondolat igazságára, hiszen „tanúságot tesz róla, hogy a sport, a mozgás elsősorban élmény, harmónia és egyensúly, csak azután versengés. (…) Önt a történelem, a sors küzdeni tanította, hogy aztán tehetsége kiteljesítésével, világraszóló sikereivel maga is kitartásra tanítson másokat. Tornászeredményeivel büszkeséget szerzett, edzői hivatástudatával példát adott sokaknak” – olvashatta Keleti Ágnes a levélben, amelyben Áder az ő „ifjakat megszégyenítő lendületét” és „irigylésre méltó életszeretetét” dicsérte.

A Nemzet Sportolója, tagja a Halhatatlanok Klubjának, neve a nemzetközi tornászhírességek csarnokában is helyet kapott. Feleki László író-sportújságíró – akinek könyvéből fentebb már idéztünk – egy keleti legendához hasonlította a tornásznő dia­dalát. A legenda szerint élt valamikor egy kínai költő, aki tíz éven át dolgozott egy mindössze négysoros verséért azért, hogy az tökéletes legyen. Ugyanis egy tornásznő is tud tíz évig dolgozni egy tökéletes másfél percért. Egészen pontosan egy perc és 29 másodpercért. Ennyi ideig tartott ugyanis a második magyar arany megszerzésének diadala, ám az utókor számára már az örökkévalóban peregnek azok a másodpercek. 
 

Szeptember 14-én avatják az emlékművet - Az Aranycsapat Alapítvány elnökének, a szívében mindig ferencvárosi és videotonos labdarúgóként érző Kű Lajosnak a kezdeményezésére szeptember 14-én felavatják a székesfehérvári Bregyó közben lévő Olimpiai Parkban a Corvin-lánccal elismert, Kossuth-díjas Melocco Miklós szobrászművész alkotását, amely az 1952-es, Helsinkiben rendezett olimpián részt vevő magyar sportolóknak állít emléket. Hazánk legeredményesebb olimpiai szereplésén 16 arany-, 10 ezüst- és 16 bronzérmet szerzett a magyar küldöttség, az éremtáblázaton csak az Egyesült Államok és a Szovjetunió végzett szeretett Magyarországunk előtt. Az avatásig hátralévő időben az Arany Hősök történetét idézzük fel sorozatunkban: ezzel az örök időkig szóló nagyszerűség előtt tisztelgünk.

Az első rész: