Az aranyos hősök története 10.

2022.07.19. 15:00

Úriemberek, katonák, szellemi nagyságok: ilyen férfiakból állt a győztes kardcsapat

Kardvívásunk kiválóságai, Kovács Pál, Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Papp Bertalan és Rajcsányi László szerezték meg a helsinki olimpia tizedik magyar aranyérmét. A kötelező távirat erről így értesítette annak idején a kommunista diktátort: „Drága Rákosi elvtárs! Boldog örömmel jelentjük, hogy július 30-án, szerdán este megszereztük a tizedik olimpiai bajnokságot. Ezzel az eredménnyel elértük az 1948-as, Londonban szerzett első helyek számát!”

Tihanyi Tamás

Berczelly Tibor lobbanékony természetű volt, de mindenki szerette

Forrás: Nemzeti Sport

Valójában kevés magyar sportolótól állt távolabb a bolsevizmus, mint éppen a kardozóktól. Dénes Tamás sportújságíró erről az 1948-as londoni olimpia kapcsán így írt: „Az aranyérmet szinte menetrendszerűen szállító kardozók közül mind az egyéniben is győztes Gerevich Aladár, mind Kovács Pál, Rajcsányi László és Berczelly Tibor is aranyat nyert már a tizenkét évvel korábbi, berlini játékokon is. Őket, akár a két »új fiút«, Kárpáti Rudolfot és Papp Bertalant, nehéz lett volna a népi demokrácia neveltjének kikiáltani. Nem, a világ legjobb kardvívó-válogatottja régi vágású úriemberekből állt, akiket akkoriban – éppen ezért – némi gyanakvás, bizalmatlanság vett körül a magyar sportéletben, illetve az olimpiai csapaton belül. De hát nem volt mit tenni velük: mindig nyertek. 

Pedig nem voltak éppen fiatalok: Rajcsányi 41, Gerevich 38, Berczelly és Kovács 36, Papp 35, s még a legfiatalabb, Kárpáti Rudolf is 28 éves volt már London idején.” Berczelly Tibor például olyannyira nem volt a népi demokrácia híve, hogy 1944-ben még ludovikás katonatisztként, őrnagyi rendfokozatban szolgált, amiért a háború után csak segédmunkás lehetett. Sutának becézték, de nem bánta, ő maga gyakran felidézte ragadványneve születésének történetét. A májsztro, Italo Santelli (róla később írunk), mondta neki, amikor kiderült, hogy balkezes: – Lenni nagy marha, miért nem mondani előbb? 

Gerevich Aladár 112 éve született, 42 évesen győzött Helsinkiben
Forrás: MTI

De térjünk vissza, gondolatban lépjünk előre az időben Londonból Helsinkibe, ahol a dráma sokkal nagyobbra sikerült annál a Westend vívóteremben, mint amire bárki számított a magyarok közül. Csapatunkban vitathatatlanul a sportág korabeli sztárjai szerepeltek, akiknek keményen meg kellett küzdeniük azokkal az olaszokkal, akiknek végeredményben a vívás magyarországi meghonosítását is köszönhetjük. Vándor Kálmán sportújságíró, dalszövegíró ezeket az előzményeket így idézte fel egyik cikkében: „Helsinki sportvilágának egyik gyöngyszeme, a Westend vívóterem látta vendégül a nemzetközi vívóvilágot. A mi csapatunk tagjai egytől egyig a sportág kimagasló, arany színekben csillogó tagjai voltak.

 A vívás ugyan már az első olimpián felkerült az ötkarikás játékok műsorába, de első dobogós helyünket csak szívünkben tekinthetjük a mi sikerünknek, ugyanis Italo Santelli, aki Budapesten élt és a magyarok vívómestere volt – olasz színekben került be a döntőbe, és nyert ezüstérmet! Az ő csodálatos tehetsége és pedagógiai érzéke vezetett odáig, hogy 1908-ban már vérbeli magyar siker született kardvívásban: a döntő nyolcas mezőnyébe hét magyar verekedte be magát! A döntő asszóban – holtverseny után – Fuchs Jenő egy találattal legyőzte honfitársát, Zulavszky Bélát! S hogy a csapatversenyt is mi nyertük, azt már felesleges külön hangoztatni. Ettől kedve a sportvilág megtanulta, hogy – ha kard, akkor magyar!” 

A tabló alsó részén Kárpáti Rudolf és Papp Bertalan
Forrás: MOB

Helsinkiben, a játékok tizenkettedik napján tehát szinte kötelezően kellett győznie a magyar kardcsapatnak, amelynek tagja volt az a Kovács Pál is, aki két nappal a csapatgyőzelem után egyéniben is diadalt aratott. De róla majd részletesebben, később… Térjünk rá arra a bizonyos drámára. Nyilvánvalóan az olaszokkal kerültünk a döntőbe, és már öreg este, sőt, éjfél körüli éjszaka volt, amikor még mindig küzdött egymással a két együttes. Az olaszok megszokottan jól vívtak, már 7-5-re vezettek, s úgy tűnt, ha még egy magyart megvernek, ők állnak fel a dobogó legfelső fokára. Berczelly vívott Nostini ellen, s megtette, amit ilyen helyzetben csak kötélidegekkel és rendkívüli akarattal lehet: öt ponttal lemosta a pástról az olaszt. Aztán jött Kárpáti Rudolf, a honvédtiszt és zenetörténész, egy igazi szellemi nagyság, aki megismételte ugyanezt! 

A döntő következett, Gerevich „Ali” és Pinton között. A magyar mögött ott volt londoni győzelme, a magyarság minden sérelme, őseink összes virtusa, és nem okozott csalódást! Győzelmével 8:7 arányban múltuk felül az azurrikat az idegek csatájában. A döntős Gerevich Aladár személye maga is akkora legenda számunkra, mint Helsinki. Összesen hat olimpián vett részt, és mindegyikről arannyal tért vissza, az utolsóról 50 évesen! Felesége, apósa, majd egyik fia is olimpiai érmes lett. A magyar sportolók közül ő szerezte meg a legtöbb olimpiai aranyérmet, szám szerint hetet, mellyel az olimpiák történetében is a legeredményesebb szereplők között tartják számon, pedig a második világháború miatt két olimpiát meg sem rendeztek. Pedig ott lett volna, és győz. 

Dombormű Rajcsányi Lászlóról az egyik fővárosi sportiskola falán
Forrás: MOB

Mivel Kovács Pál egyéniben is győzött a finn fővárosban, róla majd egy külön fejezetben írunk, ám még két csapattag megérdemli, hogy röviden róluk is jegyezzünk le néhány szót. Papp Bertalan ugyancsak honvédtiszt volt, alezredesi rendfokozattal nyugdíjazták, de nem lett otthonülő ember belőle. A vívás mellett sokat lőtt pisztollyal, a hetvenes években kaszkadőrként dolgozott, és több mint nyolcvan filmben szerepelt. (Az ő tanítványa lett az olimpiai bajnok Nébald György.) Rajcsányi László már a világháború előtt gépészmérnöki diplomát szerzett, de aztán szakmát váltott, 1943-ig ő főszerkesztette a Képes Sport című újságot. Sokat mellőzték, mert az ötvenhatos forradalom idején lett a Magyar Vívó Szövetség elnöke, de aztán főmérnökként ment nyugdíjba. 

Milyen emberek voltak? Egy olyan pillanatot kerestem, amely a legjobban jellemzi őket mint csapatot. Feleki László Tizenhat nap című könyvében találtam meg lejegyezve azt a jelenetet. Időben másodpercekkel éppen a győzelem után vagyunk. „Az olaszok elkeseredettségének mértéke felér a mi örömünkkel. A hatalmas termetű Daré hangosan zokogva kiabálja: – Elrabolták a győzelmünket! Szitkokkal kevert sírás hangzik az izgatott csoportból. A magyar fiúk ekkor sorba állnak, s az olaszok felé fordulva, háromszoros éljent kiáltanak az ellenfélre. Az olasz vívókat meglepi ez a figyelem. A sport eszméjéhez, a népek barátságának gondolatához méltó módon válaszolnak rá. Elkeseredettségüket, bánatukat félretéve futnak oda a magyarok elé, ők is sorba állnak s ütemes kiáltással üdvözlik az olimpiai bajnokcsapatot.” Tizedszerre vonták fel a magyar zászlót Helsinkiben, tizedszerre szólt a Himnusz.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában