Letűnt népszokások, hímestojás, kötözött sonka és rengeteg alkohol - húsvét a régi újságokban

Bármilyen furcsa, az 1880-as években háromhavonta megjelenő Fehérvári Híradóban a húsvét, mint hír nem szerepelt. Vélhetően azért, mert természetes módon beletartozott az egyházi ünnepek sorába, mindenki számára magától értetődő volt, milyen feladatokkal, templomi kötelezettségekkel jár és milyen szokások fűződnek hozzá. Nem volt hát miről írni. A háború utáni belpolitikai fordulatot követően azonban a kommunisták erősen irtottak mindent, ami veszélyt jelenthetett az ideológiájukra. Így esett áldozatul ennek a keresztény egyház legnagyobb ünnepe, a húsvét is. Az ünnep persze maradt, csak más köntösbe bújtatták: Jézus keresztre feszítését és „állítólagos” (ahogy az egyik írásban fogalmaztak) feltámadását nem tagadták el, de – fogalmazzunk így – nem is domborították ki. A húsvét amolyan tavaszváró ünnepé avanzsált, amiben persze ott volt a pirostojás, a régi – de már inkább a múzeumi gyűjtőknek való – népszokások és a locsolkodás is. De a húsvétból hír lett. És konyhai fogások sora.  

Italfogyasztásból ezüstérmes

1969-ben komoly „kiképzést” kaptak az olvasók a húsvéti italok kapcsán. „Az országos statisztika azt mutatja, hogy a szilveszteri italfogyasztási csúcs mögött második helyen áll és nem sokkal marad el tőle a húsvéti „fejadag”. De míg az óév búcsúztatására, az új év köszöntésére borból és pezsgőből fogy több, addig húsvét a nehezebb, erősebb és édesebb italok élvezetének az időszaka” – olvasható a cikkben, amiben aztán a likőrök, vermutok és más tömények előállítására vonatkozó technikai leírás, valamint az egyes itthon gyártott, ezért könnyen elérhető márkák felsorolása következett. Van ebben némi ellentmondás, hiszen a szigorú szocialista erkölcs elítélte az alkoholizálást. A húsvéti locsoláshoz – a kevés, továbbra is tartott húsvéti szokások egyikéhez – mégis szorosan és „legálisan” hozzátartozott az alkohol. 

Pirostojást festeni bosszúságot jelent

Húsvét kapcsán természetesen szinte minden évben előkerült a tojás, illetve a tojásfestés. 1982-ben például a tojás az ókortól kezdve az egyes kultúrákban és vallásokban betöltött szerepéről írtak. Az ugyan nem derült ki, miért lett a piros vagy a hímes tojás a tavaszünnepek, később a kereszténység elterjedésével a húsvét egyik elmaradhatatlan kelléke és jelképe, de azt megtudhattuk a cikkből, hogy egyes álmoskönyvek szerint pirostojást festeni bosszúságot jelent. Tojásfestés kapcsán született cikk arról is, milyen egy jellegzetes Fejér megyei festett húsvéti tojás, amelyet a Magyar Néprajzi Múzeum munkatársainak kutatásai alapján alkottak meg zömmel pázmándi, rácalmási, mohai és székesfehérvári formaelemek felhasználásával és az is megtudhattuk, hogy az eredeti Fejér megyei hímes tojásokat mindig viasszal írták barna, sötétbarna, lila vagy közel feketébe hajló alapra, melyen az írás fehér volt. 

Boltok polcai feltöltve! 

Szintén minden évben visszatérő téma volt, hogy miként készülnek a kereskedelemben a húsvétra. 1970-ben arról számoltak be, hogy a dupla ünnep kapcsán – abban az évben ironikus módon éppen április 4-re, a „felszabadulás” ünnepére esett húsvét – 200 ezer darab tojás, 200 mázsa füstöltáru, sonka, kötözött sonka és sódar kerül a Fejér megyei boltok polcaira, de nem lesz hiány csirkéből, friss zöldségekből és „húsvéti rozmaringból” no és a locsolkodáshoz szükséges kölnikből sem. Az italokról sem feledkeztek meg: 70 féle bort ígértek 60 ezer palacknyi mennyiségben és akkor a sörről és a töményekről még nem is beszéltünk! 

Ugyancsak visszatérő témát adtak a húsvéti népszokások, amikről büntetlenül lehetett beszélni. Többször is bemutatták a sibálást – ezen belül is a pázmándit -, vagy húsvéti korbácsolást, amely Északkelet-Dunántúl egykor szlovák telepítésű falvaiban dívott leginkább.

A 90-es évek aztán a húsvét megítélésben is fordulatot hozott és az ünnep visszanyerte régi rangját: ma ismét a keresztény világ legnagyobb ünnepeként jelenik meg a híradásokban (is).