A Lili bárónőt mutatta be három felvonásban a Vörösmarty Színház

A  közönség pedig hálásan fogadja a darabba  csempészett   szójátékot,  amely  egyfajta "gesztus" is a nézőknek. Hiszen itt vagyunk  Fehérváron, a Vörösmarty Színházban,  itt mutatjuk be a Lili bárnő című operettet.  Ez és még néhány ki- és beszólás,  az itt-ott szarkasztikus humor  azt mutatja, hogy mégsem akar annyira hagyománytisztelő lenni ez az előadás, mint  azt beharangozták.

Érdekes dolog ez, mert mintha éppen a színház   akarna "válaszolni" a nem is olyan régen  bemutatott, és nagy  szakmai sikert aratott  produkcióra, A csárdáskirálynő  Mohácsi János- féle  kitűnő adaptációjára.  Valószínű, hogy  azok, akik a   nagyoperett megszokott  verzióját várták,  meglepődtek a  szatirikus, keserű hangvételen.  Voltak viszont sokan (!), akik   nagyon is kedvelték   Mohácsi rendezését.  Köztük  jómagam is.

Clarisse, a kikapós, keverő színésznő (Váradi Eszter Sára) és Frédi (Lábodi Ádám) Fotó: Nagy Norbert

Félreértés ne essék, attól, hogy véleményem szerint operettet már aligha lehet úgy előadni, mint régen,  ez nem jelenti azt, hogy egy  klasszikus  interpretáció  nem mutathatna értékeket,   ne  lenne szórakoztató.  Itt van mindjárt példának  a  Lili bárónő, amely   egy kicsit hosszúra sikeredett ugyan,   viszont vannak benne kifejezetten jól eltalált, poénos, nota bene "szellemes" jelenetek. S itt vannak a  szellemek:  az innen onnan  falból,  kandallóból, mindennünen  előbukkanó  huncut, játékos, táncoló alakokról úgy gondolom, hogy  egy álomvilágot jelképeznek. Mint az operett.

Szóval, Korcsmáros  György  rendező a maga szelíd  módján mégiscsak  akart  valamit hozzátenni  a Huszka-operett  világához, melyben   azért   kicsikét megkapják a magukét   a parvenük, a haszonlesők, az urizálók,  a rangkórságban  szenvedők. Az egyik   bonviván,  Buch  Tibor  (a másik Keller János a kettős szereposztásban, én Buchhal láttam a darabot)  szerint ez a szerep összetettebb, mint az operettek hősszerelmes figurái  általában.

Hasonlót mondott Lili bárónőról Szabó Emília  is, aki úgy látja, nem tipikus  naiva, primadonna a  hölgy karaktere. Lehet, hogy így van, ám mégiscsak az történik, ami  általában  az operettekben lenni szokott.   A klisék, a kiszámítható  fordulatok és vég miatt általában éppen  a főszereplők kettőse válik  kissé színtelenebbé.  Pedig Szabó Emília mindent megtesz.  Próbál természetesen mozogni, mutatni, hogy van benne spiritusz.

Illésházy Agátha  grófnő (Sztárek Andrea) és Illésházy   Christina grófnő (Zsurzs Kati) Fotó: Nagy Norbert

Idő van még, előadás is lesz, így teljesen összecsiszolódhat ez a páros. A   többiek helyzet- és  jellemkomikumban  bővelkedő lehetőségeket kaptak.  Főleg az Illésházy grófvénlányokat  alakító  Sztárek Andrea és Zsurzs  Kati  (Agatha  és Christina)  bolondozását fogadta hálásan a közönség és joggal. Egyed Attila  (Malomszegi báró) jól adja a  festékkereskedőből  báróvá avanzsált bumburnyákot, aki a dinner (vacsora) szóból  farag egy  igét:   "dinéznek" a hölgyek és urak.  
Frédiként  Lábodi Ádámot  látjuk, aki   számomra a darab egyik   erőssége. Alakításában még némi abszurdot is felfedeztem.  A szubrett Váradi Eszter Sára, hozza a  szokásos formáját,  szerepe  szerint most kicsit gonosz is. Kricsár Kamill  a  kleptós Becseyként szórakoztató. Egy estére kikapcsoltak,   ráadásul agyi fejtörőre sem kényszerítettek.  Hát kell ennél több (?)!