Közösségteremtő társadalmi élmény a zene Benda Gábor számára

Mielőtt szóba jött egyáltalán a Rácalmási Szent István katolikus templom, már túl volt néhány fellépésen a pályázott program keretében: a nagygéci Megmaradás Temploma, a szamosangyalosi református templom, a szamosbecsi református templom, a szamostatárfalvi református templom, a tornabarakonyi Istenszülő születése görögkatolikus templom, a bódvaszilasi Szent József római katolikus templom.

- Milyen élményekkel vagy a már megtartott előadások után?

- Nagyszerű lehetőségnek tartom az Emberi Erőforrások Minisztériumának kezdeményezését, hogy templomokban, szakrális helyszíneken tartsanak a zenészek, zenekarok koncerteket országszerte. Magyarországon, még a legkisebb településeken is csodálatos templomok vannak, melyek alkalmasak zenei rendezvény befogadására, és eddig ilyen szempontból – szerintem – kihasználatlanok voltak. A koncertek során azt tapasztaltam, hogy az emberek örömmel fogadták előadásainkat, és még azok is nyitottságot tanúsítottak a zenénk iránt, akik korábban nem találkoztak hasonló élőzenei előadással.

A közösségek tagjai és vezetői elmondásainak alapján, különösen hasznosnak tartják a koncert velejárójaként magát a társadalmi eseményt. Egyértelművé vált, hogy a zenei élményen túlmenően az ilyen kulturális rendezvényekre közösségépítő és -megtartó erejük miatt is nagy szükség van. A magam részéről szívesen mennék vissza jövőre is a koncertek helyszíneire ismételten fellépni, mert azt látom, hogy lenne lehetőség az élőzene, nem utolsósorban a saját zeném iránti érdeklődő közönségbázis megteremtésére és szélesítésére. Szerintem ilyen szempontból van felelőssége az előadóknak abban, hogy olyan közérthető zenét játsszanak, amivel meghozzák az emberek kedvét az élőzenei előadásokra. Tehát a műsor megfelelő megválasztása nagyon fontos. Abból a roppant egyszerű megállapításból kell kiindulni, hogy az emberek alapvetően jól szeretnék magukat érezni.

- Neked személyesen mit üzen a honi zene világa a mostani viszonyokban?

- Magyarországon nagyon sok tehetséges zenész van, és jó alkotások születnek. Abban hiszek, hogy a hazai zenei produkciókat kell népszerűsíteni, és nem feltétlenül kell természetesnek venni, hogy válogatás nélkül ránk ömlesztenek mindent. Végigtekintve nagyjainkon, nem hiszem, hogy mi magyarok erre kulturálisan rá lennénk szorulva.

Mondok egy példát: a minap egy vendéglátóipari egységben arra lettem figyelmes, hogy a rádióból konkréten az szól, hogy egy afroamerikai úriember könnyen követhető ritmusra artikulálatlan hangon visítja, hogy tanult kollégája édesanyjával milyen szexuális aktusokat óhajt a jövőben bonyolítani. Látszólag ez senkit sem zavart az étteremben: idősebb vendégek egykedvűen szeletelték Stefánia szeletüket, a pincér meg egész egyszerűen nem értette, hogy miért szeretném ezt haladéktalanul lekapcsoltatni. Nekünk ehhez kulturálisan mégis mi közünk van? Nem érezzük megalázónak, hogy Bartók, de mondhatnám azt is, hogy Kocsis Zoltán országában a közösségi tereinkben ilyet, és ehhez hasonlókat kelljen hallgatnunk? Én üzenném a zene világának: kulturális értelemben sem leszünk gyarmat!