Csák és Tárkányi szerepelt a lovaglást váltó sportág utolsó bemutatóján

Csák Milán az ifi vb-n, az U19-es mezőnyben nem jutott tovább a selejtezőből, azonban az új sportág tesztversenyén ezüstérmes lett. Tárkányi nem indult a világbajnokságon, ugyanis az ifik közül már kiöregedett, junior korosztályban indul az öttusa viadalokon. Lignanóban Csákkal viaskodott az új versenyszámban, fehérvári társa mögött bronzérmesként zárt.  Az olasz tengerparti város a harmadik helyszíne volt a ninja warrior küzdelmeire emlékeztető bemutatóknak, előzőleg a török fővárosban, Ankarában, majd augusztusban a Fülöp-szigeteken, Manilában került sor hasonló seregszemlére. A nyáron, Ankarában a fehérvári Bárány Péter 5. lett a juniorok mezőnyében, Ázsiában nem vett részt magyar sportoló az eseményen. Lignanóban Csák és Tárkányi bizonyíthatott.  

- Az öttusa alapjaival, a futással és úszással már óvodás koromban megismerkedtem 2009-ben – mondja Csák Milán. - A családomban egyértelmű volt mindenki számára, hogy a sport és az edzés jelentős részét fogja képezni az életemnek. Szerettem volna sokoldalú lenni és minél több sportot űzni egyszerre, ezért az öttusa ígéretes választásnak tűnt számomra, emellett még a fociedzéseket is rendszeresen látogattam. A székesfehérvári Alba Volán Öttusa Szakosztályánál vágtam bele az edzésekbe, de eleinte még csak kéttusáztam, ahogyan mindenki más is a korosztályomban. Nagyon élveztem az edzéseket, és a versenyek is azt bizonyították, hogy érdemes még foglalkoznom a sportággal. Az első, kéttusázóként vívott Elitbajnokságomon már sikerült ezüstérmet szereznem. Ahogyan teltek az évek, az úszó és futó edzések mellé csatlakozott a lövészet, a vívás majd később a lovaglás is. Évről évre idősebb korosztályba kerültem, így a kéttusa versenyekből már háromtusa lett. Mivel vívásban egész ügyesnek bizonyultam, rendszeresen indítottak négytusa eseményeken idősebb versenyzőkkel. Itthon a három és négytusa viadalokon általában dobogós helyezéseket értem el a korosztályomban, amivel elértem elsődleges célomat, a külföldi megmérettetéseken való részvételt és a válogatottságot.

Három éve, 2019 óta állandó tagja a magyar válogatottnak. Rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem ezalatt az idő alatt, de ez még nem volt elég arra, hogy egyéniben dobogós helyezést érjen el.

- Évről évre egyre keményebben edzek a céljaim megvalósítása érdekében. A legutóbbi versenyem az olaszországi Lignano-ban rendezett világbajnokság volt, ami igen nagy csalódást jelentett nekem és az edzőimnek is. A három fordulós versenyben már az első napon kiestem csapattársaimmal együtt. Tudtuk, hogy kiemelkedően erős lesz a mezőny még az eddigi évekhez képest is, de a 18 fős döntőbe jutás így is kötelező lett volna számomra. A versenyek után sor került az új ötödik, lovaglást helyettesítő sportág tesztversenyére. A versenyzőknek egy 65 méter hosszú akadálypályát kellett teljesíteniük több mint 100 fős mezőnyben. Én mindig otthonosan mozogtam az ilyen fajta akadályokon így nekem nem okozott gondot a pálya teljesítése, ennek köszönhetően sikerült is a második helyezést elnyernem. Az akadályok leginkább a jól ismert ninja warrior pályára hasonlítottak szerintem, csak ez jóval gyorsabban teljesíthető volt.

A verseny nagyon komoly megterhelést jelentett az összes induló számára. „Olyan izmokat használtunk a pályán, amikre eddig nem volt szükségünk. A tenyerünk sebes, vízhólyagos lett, de erre a későbbiekben majd megedződünk. Úgy gondolom, az ügyesebbek nem voltak jelentősen elmaradva a profi akadályversenyzőktől így a megfelelő gyakorlással és trükkök elsajátításával elég gyorsan el lehet jutni egy viszonylag profi szintre. Sajnálom, hogy búcsúznunk kell a lovaglástól. Nagyon közel állt hozzám ez a sportág, ettől tartottam különlegesnek az öttusát. Sok emlékem fűződik lovas edzésekhez, versenyekhez, táborokhoz. Ahogyan a többi szám is, a lovaglás is rengeteg dologra tanított. Biztos vagyok benne, hogy az öttusa lovaglás megszüntetése után még fogok kikapcsolódásként lovagolni szabadidőmben. Legközelebbi versenyem októberben a junior világbajnokság lesz Lengyelországban, ahol csapattársammal, Bárány Péterrel bizonyíthatunk váltóban. Természetesen dobogón szeretnénk végezni, mindent meg fogunk tenni ennek érdekében.”

Tárkányi Zsombor is 2009 nyarán kezdte az öttusát. Csepelen laktak és a szülei szerették volna, ha minél előbb megtanul úszni, a „szigetországban” ugrott először medencébe.

- Édesanyám úszó volt, édesapám pedig asztaliteniszezett, szóval mondhatni sportos családból származom. A futásért viszont nincsenek oda a szüleim, ezért furcsa, hogy miért szereti annyira a húgom is – aki ritmikus gimnasztika, majd balett után az atlétikában találta meg önmagát, holott országos bajnok volt ritmikus sportgimnasztikában –, valamint én is a futást. Két éve igazoltam Fehérvárra, az egész család a koronázóvárosba költözött. Előtte vívni jártam ide, Kovács Lászlóhoz, Szentendrén öttusáztam. Az ottani lehetőségek nem voltak elegendőek válogatott szintű sportoláshoz, ezért váltani kellett. A húgomat Székesfehérvárra vették fel középiskolába, én pedig itt szerettem volna folytatni a pályafutásomat, így egyértelmű lett, hogy egyesületet és lakhelyet is, így költöztünk Fejérbe.

Az első év a felzárkózás jegyében telt, tavaly már sikerült beverekednie magát a korosztályos válogatottba, ráadásul egyéniben, amit a válogatóversenyeken szerzett jogot.

- Ehhez szükséges volt egy háromtusa országos bajnoki cím egyéniben és csapatban, illetőleg a válogató utolsó fordulójában egy második hely. Az első jelentős versenyem a portugáliai Caldas da Rainha-ban megrendezett U19-es Európa bajnokság volt. Az összes versenyszámban valós tudásom alatt szerepeltem, és a 23. helyen végeztem. Bizakodtam, hogy az egyiptomi, Alexandriában rendezett világbajnokságon sikerül a csorbát kiköszörülnöm, de sajnos nem ment. A selejtezőben nagyon rosszul vívtam és a laser-run során óriási futás kellett, hogy egyáltalán döntőbe kerüljek. Ezzel el is lőttem az összes puskaporomat, annyira kimerültem, hogy a döntőre elfogytam, ráadásul csapatban itt sem tudtunk felállni a dobogóra. Tény, hogy korábban soha nem indultam még selejtezős-döntős összetételű versenyen, emiatt az erőmet se tudtam jól beosztani, ennek ellenére kudarcként éltem meg a világversenyeket. Ma már másként látom, óriási élményt adott a válogatottban való szereplés, ezzel még közelebb kerültem a céljaimhoz.

Idén már a juniorok között versenyzett, a válogatottba nem került be, de szerette volna megmérettetni magát nemzetközi szinten, ezért is utazott el családjával Lignano Sabbiadoróba, az U19-es vb-re.

- Szurkoltam a többieknek, az ifistáknak, valamint a lovaglást váltó új tusában, az OCR-ben megmérethettem magam. A megszerzett 3. helyezéssel elégedett vagyok, mert korábban még sosem próbáltam ki, de azt látom, hogy erősödnöm kell és gyorsulnom is, hogy ha valóban ez a szám lesz az 5. szakág az öttusán belül, akkor a világ élvonalába kerülhessek. Korábban nem voltam sohasem hasonló versenyen, vagy edzésen, igazából ilyen pályát ezúttal láttam először. Összességében szerintem izgalmas és élvezhető, miközben az ember végigmegy rajta. Az alapötlet szerintem egyáltalán nem rossz, de van még mit csiszolni rajta. Nagyon sajnálom, de úgy néz ki végérvényesen elveszítette a modern öttusa a lovaglást, mivel ezzel együtt volt komplex ez a sportág. Mondom ezt úgy, hogy a lovaglást szeretem legkevésbé. Viszont azzal is tisztában vagyok, hogy azok a fiatalok, akik most értek be vagy már évek óta a csúcson vannak, egy szakágcserével nem járhatják be azt a hosszú és eredményes pályafutást, mint elődeik, mivel 25-30 évesen egy új tusát elkezdeni és abban világszintre kerülni szinte lehetetlen. A tesztverseny első napján 3. lettem egy kisebb-nagyobb káosz közepette, ez összességében egy olyan eredmény, amit aláírtam volna előre is. A pályámon vétettem egy kisebb hibát, ez pár másodpercembe került, de ha őszinte akarok lenni, nem ezen múlt, hogy nem végeztem előrébb. Aznap Milán, illetve a kanadai versenyző gyorsabbnak bizonyult.

A versenyen az első napon – emlékei szerint - nyolcvanan, a két napon összesen pedig több, mint kétszázan indultunk.

- Sajnos nagyon megviselte a tenyeremet a küzdelem. Az első este úgy fejeztem be, hogy nem volt jele sem annak, hogy másnap nem indulhatok, de amikor elkezdtem ismét mászni és gyakorolni, rögtön mentem is a mentőkhöz kötésért, de sajnos ez sem segített. A legnehezebb szerintem a pályán a leggyorsabb technikák megismerése. A legjobban arra kell odafigyelni, hogy a versenyző továbbvigye a lendületet, ne törjön meg. Illetve pontosan kell nyúlni minden akadályért, mert egy megcsúszás is értékes másodpercekbe kerülhet. Ha ilyen vagy ehhez hasonló marad a teljesítendő pálya, rövid idő alatt el lehet olyan szintre jutni, hogy a legjobbaktól – a profiktól, akik ezt sportolják versenyszerűen, maximum pár másodperce kerüljön az ember. Elérni az ő szintjükre nyilván hosszú idő, de szerintem nem is cél, egyelőre úgy tűnik, nem lesz túl hangsúlyos ez a sportág az öttusán belül, bár ezt lehet, hogy korai még megmondani, sokat alakulhat és szerintem alakulnia is kell az egész új számnak.

A változás ezzel együtt komoly lehetőségeket teremt számára, ugyanis önkritikusan bevallja, a lovaglás mindig lyukas száma volt.

- Nem tudtam eljutni olyan szintre, mint a korosztályos társaim. Ez leginkább a költözéseknek is köszönhető, nem tudtam azonos helyen lovagolni, illetve későn is kezdtem el. Összességében állíthatom, a lovaglás nem az erősségem, bár sokat fejlődtem ahhoz képest, hogy honnan is indultam. A lovaglást, mint sportágat nagyon szeretem, nagyon sajnáltam, amikor kiderült, hogy kiveszik az öttusából. Nem gondolom, hogy ez a helyes út, de sajnos nem az én kezemben volt a döntés. Hiányozni fognak a lovak, az öttusa soha többé nem lesz olyan, mint amilyen volt, ezt el kellett fogadjuk. Az új sportággal próbálok megbarátkozni, szerintem ebben kifejezetten jó lehetek. Mindig is szerettem mászni, lógni, saját testsúllyal dolgozni. Érdekes lesz, várom, mit hoz a jövő, miként zajlanak a versenyek az új szisztémával, ez az új, ötödik szám mennyire illeszkedik majd az öttusába.