Vereséggel ünnepelt a Videoton

A múlt vasárnap története harmadik bajnoki címét szerző Videoton FC a hét első napjaiban ünnepelt, aztán a gyász szomorúságába csapott át a diadal okozta mámor. Kovács Ferenc, a klub tiszteletbeli elnökének, a Videoton SC egykori legendás edzőjének halálhíre megrendítette a fehérvári futballtársadalmat, de nem ezért lépett pályára úgymond „tartalékosan” a Vidi a Diósgyőr vendégeként.

Marko Nikolics vezetőedző már pihentette kulcsjátékosai nagy részét, ami sok együttesnek szemet szúrt a honi élvonalban, mondván: a kiesés szelétől tépázott gárdákkal szemben sportszerűtlen, hogy az éppen utolsó helyen álló DVTK otthonában nem a legerősebb összeállításában veszi fel a harcot a bajnok.

A Videoton kapujában szinte napra pontosan öt év után állhatott bajnoki mérkőzésen Tomas Tujvel, míg az előtte helyezkedő védelem teljesen új formációban állt fel. Bolla Bendegúz és Mocsi Attila személyében is újoncot avattak a fehérváriak – ráadásul a kezdőben –, Réti Patrik és Elvir Hadzic pedig először kezdtek a felnőttek között. Kovács István, Pátkai Máté, Loic Nego és Stefan Scsepovics képviselték a rutint a vendég oldalon, éppen ezért nem volt igazán meglepő, hogy az első félidőben a Diósgyőr irányított.

Azonban hiába kellett a győzelem a DVTK-nak az életben maradáshoz, a kapu előtt nem volt veszélyes. Próbálkozott ugyan a Fernando dirigálta egylet, de a szélről beküldött labdák nem találtak társat, s a távoli kísérletek sem vezettek eredményre. Ellenben a fehérváriak többször is kapu elé kerültek, ráadásul Réti Patrik rettentő közel járt a gólhoz, hat méterről centikkel lőtt a kapu mellé.

Fordulás után aztán változott a játék képe. A Videoton sokkal aktívabb volt, a görcsösen futballozó diósgyőriek sokat hibáztak, miközben fél szemmel és fél füllel a többi találkozó eredményét is figyelték, hiszen korántsem volt mindegy, hogy mit játszanak az ugyancsak kiesés elől menekülő riválisok. Az 50. percben Pátkai az oldalhálóba durrantott. Nem sokkal később Kovács szögletét előbb Stefan Scsepovics, majd Mocsi fejelte el, Rados védett.

Volt még helyzet a DVTK kapuja előtt: Scsepovics a berobbanó Negóhoz passzolt, aki szintén az oldalhálóba bombázott. Gólt azonban a Diósgyőr szerzett. A 66. percben egy szabadrúgás nyomán Brkovics 6 méterre a kaputól zavartalanul ugorhatott fel a talpon maradó Tóth Bence és Scsepovics között, s a bal sarokba bólintott, 1–0.

Óriási lépést tett a DVTK a bennmaradás felé, sőt, ha Hasani lövése nem a kapufán csattan, akár meg is nyugodhattak volna a hazaiak. Azonban a 77. percben búslakodhattak, mert miután újabb újoncot avatott a 17 éves Szabó Bálint személyében a Videoton, Stefan Scsepovics futtából, 15 méterről káprázatosan lőtte el a labdát kapásból Rados feje fölött, 1–1.

De ezzel nem volt vége, beállt Makrai, s a 87. percben szépségdíjas góllal juttatta előnyhöz újra a Diósgyőrt, 2–1. S ez győztes gól volt, mert Pátkai a 92. percben 25 méterről csak a keresztlécet találta el. A Diósgyőr továbbra is NB I-es maradt. Kiesett a Vasas és a Balmazújváros.

– Büszke vagyok a csapatra. A teljesítménnyel lényegében elégedett vagyok, az eredménnyel természetesen nem. Sok helyzetet alakítottunk ki, a kapu előtt idegenben nem szabad ennyit hibázni. Védekezésben a hosszú labdákkal voltak gondjaink, de azt azért szeretném megjegyezni, hogy ez egy nagyon-nagyon fiatal védelem volt – értékelt a találkozót követően Marko Nikolics, a Videoton FC vezetőedzője.

– Örülök annak, hogy öt fiatalunk is megkapta első perceit az NB I-ben. 1998-as, 1999-es, 2000-es, sőt, 2001-es fiatalokról van szó – Szabó Bálint talán az egész szezon legfiatalabb játékosa lett. Velünk edzenek a fiúk hétről hétre, most bizonyíthattak a pályán is. Ahogy említettem, sok helyzetet kialakítottak, a befejezéseknél jól jött volna egy kis rutin, a párharcoknál pedig pár kiló, de ez majd a jön a korral, tapasztalattal.

Vasárnap délután a Magyar Király Hotel előtti térre várták a szurkolókat az 1941-ben Vadásztölténygyár SK néven alapított székesfehérvári labdarúgóklub élvonalbeli játékosai és vezetői, hogy a csapatot mindenhová elkísérő drukkerek saját földjükön koronázhassák meg a harmadik bajnoki elsőséget begyűjtő gárdát. Olybá tűnt a tűző napsütésben, hogy az izzadságcseppek mérséklése helyett most mindennél, és mindenkinél fontosabb volt a kedvencekkel együtt osztozni a nyári meleget véget nem érőn ontó aszfalton a bajnoki címmel járó dicsőségen. Piros mezes pólók, amerre csak a szem ellátott.

Fiatalok, idősek, fiúk, lányok, férfiak és asszonyok mind arra vártak, hogy a szemükkel is láthassák, a kezükkel is megtapinthassák a néha biztosnak vett, néha elérhetetlen tűnő siker gyümölcsét, azaz az OTP Bank Liga NB I. első helyezettjének járó ezüstszínű serleget. Talán még soha ennyien nem örültek egy autóbusz érkezésének, mint amikor a labdarúgókat és a stábtagokat szállító gépjármű begördült a kordonnal elkerített útszakaszra.

A mosolygós futballistákat sokan szinte barátként köszöntötték, volt aki pacsit, de olyan is akadt, aki puszit kapott az elmúlt tíz-tizenegy hónapért cserébe. A kisgyermekét szorongató Kovács István különösen nagy fogadtatásban részesült, mindenki Kiskokójánál talán csak a színpadra szólított csapatkapitány, Juhász Roland kapott nagyobb üdvrivalgást. A játékosok Garancsi István tulajdonostól, és az MLSZ képviselőitől vehették át jól megérdemelt érmeiket.

A medálok kiosztása után magasba lendült a trófea, és a bajnokcsapatnak járó ováció közepette felszállt néhány piros és kék füstfelhő is. A fiesztának itt azonban még nem lett vége: a szombaton elsőséget szerző U14-es gárda tagjait konfettiszórás mellett mutatták be a pódiumon a nagyérdeműnek.

Bömbölt a már elengedhetetlen „We are the champions” című nóta, és tényleg, ezen a napon nem lehetett elégszer kimondani: bajnok lett a Videoton! A fiataloknak szóló tapsvihar után Kovács Ferencről szóló képkockák jelentek meg az óriáskivetítőn, az addigi örömbe némi üröm vegyült. A szerdán tragikus hirtelenséggel elhunyt mesteredző már csak fentről láthatta, ahogy a szálló karzatán ismét megjelentek a Vidi játékosai, akik talán néhány könnycseppet is elmorzsoltak a fehérvári labdarúgás legendás alakjáért. Az idény legfontosabb, legszebb momentumai jelentek meg a képernyőn – volt mit nézni bőven. Pátkai ollózott, Lazovics tekert, Juhász fejelt, a tömeg pedig elismerően bólintott. A végén a serleg került a központba, amikor egy fénykép erejéig kicsit mindenki bajnoknak érezhette magát.