Három író műveiről hallhattunk egy esten az Igézőben

Az Igézőben újraindult az Aegis Művészetért és Kultúráért Alapítvány által szervezett irodalmi sorozat, amely a Parnasszus kortárs apostolai címet viseli. Az első alkalmon mindjárt három könyvvel is megismerkedhetett a közönség. Az est házigazdája, Bősze Balázs először Urbán Péter írót kérdezte, aki a fehérváriaknak onnan is ismerős lehet, hogy körülbelül egy éve a Szabad Színház társulata itt tartotta A három Erdődi című színdarabjának ősbemutatóját. A szerző erre nagyon büszke, s most is örömmel érkezett az Igézőbe. Ezúttal a Varjúröpte című regénye volt a fő téma, amely egy trilógia első részeként látott napvilágot.

A házigazda kérésére azonban Urbán Péter először felvázolta szépírói pályafutásának kezdetét, amely a Magyar Naplónál indult. Itt publikált először elbeszéléseket, majd a riportrovat szerkesztője lett, de ezt a posztot pár év után átadta. Pályája első szakaszának zárásaként jelent meg 2014-ben a Paradicsommadár című kötet, amely novellákat tartalmaz.

Az író úgy fogalmazott: mindig is regényt akart írni, s a rövidebb elbeszélésekre lényegében azért volt szükség, hogy fel tudjon készülni a nagyobb lélegzetvételű műre. A Kóborlók című regénye azonban még nem volt annyira tudatos, az utána következő Meztelen zsoldos pedig az első írói korszak lezárásaként fogható föl – hangzott el.

A Varjúröpte már a friss munkafolyamat része, tudatosan tervezett, olyannyira, hogy Urbán Péter a következő rész megjelenését 2022 környékére tervezi. Szerinte inkább történelmi regényről van szó, amelynek egy család a főszereplője. Az olvasó hét kiemelt szereplőt követhet nyomon, s érdekesség, hogy a családnevet a korábban már említett színdarabból vette át az író, tehát az Erdődiek története rajzolódik ki a kötetből.

A Csillagösvény-trilógia első része időben a második világháborútól kezdve 1956-ig vezeti az olvasót.

Az Igézőbeli esten Urbán László irodalomtörténész volt a másik vendég. Ő az Aegis gondozásában megjelent két másik könyvet, a Régi mesék a kályhatűznél, valamint a Vidéki bál című köteteket mutatta be, s az ezekbe válogatott művekről beszélt. Utóbbi könyv a fehérvári kötődésű, 1969-ben elhunyt Kodolányi János eddig ismeretlen írásait tartalmazza. A szövegekből érezhető, hogy a szerző – aki középiskolás évei egy részét töltötte Székesfehérváron – könnyen észreveszi az emberi hibákat, és hű képet fest pél­dául arról is, hogyan torzíthatja a nyomor az ember személyiségét. Tárca­novellái szerelemről, emberi érzésekről is szólnak, finom stílusban. S ugyan regényei által lett ismert, de rövid prózáit is érdemes olvasni.

Urbán László szerint a Kodolányi-írásokból akár még egy kötetre való is összeállhatna.

A Bródy Sándor fiaként született, visszaemlékezések szerint közszeretetnek örvendő Hunyady Sándort (1890–1942) regény- és drámaíróként tartják számon, ám kiderült: napjainkra sajnos elfelejtkeztünk róla, pedig rövidebb írásai is ütősek. Az eddig kötetben meg nem jelent művek kerültek be a Régi mesék a kályhatűznél című könyvbe. Ezekből hangzott el az esten Bíró Erzsébet előadásában a Városban nyaralni című meg­győző írás, amely napjainkban ismét aktuális lehet…