Érzelemközpontú, drámai történetek Mezey Katalin tollából

A bemutatót a minap tartották a fehérvári Királykút Emlékházban, Bakonyi István irodalomtörténész moderálásával. A József Attila- és Kossuth-díjas Mezey Katalin már eddig is jelentős életművet tudhat maga mögött: 1963 óta publikál a nagyközönség előtt, igazi ismertséget azonban akkor szerzett, amikor ő is megjelent a „Kilencek” költőcsoport Elérhetetlen föld című antológiájában, 1969-ben.

Dolgozik újságíróként, szerkesztőként, irodalomszervezőként, tagja a Magyar Írószövetség elnökségének, s vezetője a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának. Számos verseskötete és prózai munkája jelent meg.

Nem mellesleg Mezey Katalin férje a 2016-ban elhunyt Oláh János költő volt, egyik fiuk az ismert költő, Lackfi János, másik fiuk, Oláh Mátyás László, valamint lányuk, Oláh Katalin képzőművészek. Alkotó, illetve művészcsaládról beszélhetünk hát, s az esten erről is szó volt. Mezey Katalin elmesélte: annak idején ő és férje is foglalkozott képzőművészettel, ám végül mindketten irodalmi területen érvényesültek. A közös érdeklődés a gyerekekre is hatott: a sok otthoni könyv miatt szívesen olvastak, valamint képzőművészeti albumokat nézegettek.

Aktuális, hogy a legfrissebb novelláskötet borítóját Mátyás tervezte.

„Régi napok rendje”

A „Régi napok rendje” két részre tagolódik, mégis egységes – tudhattuk meg Bakonyi István elemzéséből. A szövegek egy része az 1980-as években íródott, a többi pedig az elmúlt években. Stílusban, nyelvezetben azonban egységes anyagról beszélhetünk, amely lehetőséget ad a múlt elemzésére. Látszik, hogy a szerzőt foglalkoztatják a letűnt idők emlékei, tollát vonzzák a nehéz sorsú emberek. Arról, hogy annak idején miért nem jelenhettek meg a novellák, Mezey Katalin így mesélt: a Szépirodalmi Kiadónál jöttek ki a kötetei férjével, Oláh Jánossal egyetemben, ám amikor vezetőváltás történt, akkor az ő írásait már nem akarták kiadni. Arra hivatkoztak, hogy el akarnak szakadni a korábbi hagyománytól. Az író ezt tudomásul vette, ahogyan azt is, hogy szerencsére férje továbbra is megjelen­hetett…

Most, hogy utólag kezébe akadtak a művek, Mezey úgy döntött: megérdemlik a nyilvánosságot. Ő egyébként felemásnak érzi a kötetet, pont a régi és az újabb novellák kettőssége miatt, ám mások szerint így is megvan az egység. A különbség az, hogy az első részben inkább az ironizáló, humoros hangnem érvényesül még a komoly témáknál is, a friss írások azonban drámaibbak.

Bakonyi István hozzátette: nagyon szép, érzelemközpontú, lírával átitatott prózai szövegek találhatók a kötetben.

Az esten a szerző felolvasásában meg is hallgathattunk egy valóban mély, valóságon alapuló történetet az I. világháború idejéből, de szó esett még az „Elérhetetlen föld” antológia megjelenésének körülményeiről, valamint a Petőfi Irodalmi Múzeum új feladatairól is.