Fejér évfordulós emlékei

Vigsággal, játékokkal

"Kisfiuk, kislányok! Ti parányi, falatnyi emberkék, benneteket, s többi gyermektársaitokat köszöntjük e napon dallal, tánccal, vigsággal, játékokkal, puszikkal. Ti még nem értitek, nem érzitek milyen fontosak vagytok nekünk. Ti vagytok a Holnap, az igérettek jövendő, vágyainkból nőtt vetés, bőségaratás. Ti, az emberkék között a legapróbbak, még nem érzitek, hogy benneteket köszöntünk. Hiszen nektek a hét minden napja ünnep, mert körülöttetek forog a világ, utánatok szaladnak anyák, apuk, nagymamák, körbecsodálnak szomszédnénik, öreg bácsik, nagylányok: „Jaj, de édes, mily cukor falat, mily parányi száj, mily nagy szemek!” Ti még mit sem értetek az egészből, de azt már sejtitek, — sokszor vissza is éltek vele — hogy nektek még több mindent szabad, mert kicsik vagytok, értetlenek, most tanuljátok mi a jó, s mi az, amit tenni nem szabad. Két év, három év... Alig éltetek még, de már utak vannak mögöttetek és tapasztaltátok, homlokotok mögött! S épülő világ és a szüntelen vágy, hogy mindent megtudjatok. Kérdezgettek folyton mi miért van, miért ott van, kicsoda és micsoda, mit akar és hová megy... A válaszok és felfedezésének nyomán nevet kap minden tárgy és pillanat, elkülönül a múlt és jelen, az élőtől az élettelen." - írta a hírlap gyereknapi "különszáma", melléklete, 1973- ban ezen a napon. 

Szuri mama és a fényképezőgép

„Nem baj, hogy rekedt vagyok?” — kérdezi Szuri mama meglátva a fényképezőgépet, ugyanis összekeverte a „szalagos masinával”, a magnetofonnal. Aztán felismerte: „Ja, ez az, amibe mosolyogni kell.. 

- jelent meg a felvétel ugyanebben a lapszámban, se fölötte az írás az isztiméri asszonyról, Szuri mamáról. A bölcsességet is tőle idézi a lap: "Úgy gondolom, könnyebb lenne az öregek élete, de a miénk is fiatalabbaké, ha tudnánk és elhinnénk, hogy jövendő vénségünk bennünk lakozik. Ha ellenük cselekszünk, magunk ellen is cselekszünk, ha értük teszünk, magunkért is teszünk."

Venezuelai balett Fehérváron 

Szerdán este telt ház fogadta a székesfehérvári Vörösmarty Színházban a délamerikai Balett Nuevo Mundo de Caracas (Újvilág Balett) együttest - erről 1983-ban számolt be a lap. "Az 1975-ben alakult társulat üstökösként tűnt fel a világ táncművészetének egén. Hírük megelőzte őket, de három éve személyesen is bizonyították tudásukat Budapesten, a Margitsziget szabadtéri színpadán. A szerdai székesfehérvári vendégszereplés után sem távozott csalódottan a közönség, az együttes ezen az estén is megerősítette jó hírnevét. Három részből összerakott, változatos, a táncművészet megannyi szépségét megcsillogtató előadást láthattunk. Először a klasszikus balett híveinek kedvező, Mendelssohn zenéjére szőtt szép koreográfiát mutatott be a társulat. A második rész inkább délamerikai zenei és mozgásnyelvet idézett, amellyel egy „más színű” emberpár idegen többség által meghurcoltatását és „megtéríttetését” mesélték el. A történet ötletes és szép koreográfiai megoldásokban teljesedett ki. A harmadik rész Duke Ellington zenéjére fogalmazott epizódokból állt. A kisebbnagyobb mozaikokból összerakosgatott jelenetekben virtuóz szólótáncok és megindítóan szép színpadképek váltogatták egymást, s kitűnően érvényesült az együttes jól képzett szólistáinak lendületes és fegyelmezett, magabiztos és líraian szép játéka, amely feltétlenül az előadás egyik legmaradandóbb élményét nyújtotta."