A második világháború áldozataira emlékeztek Lepsényben

A lepsényi áldozatok neveit felszoroló emlékmű kőkeretén, az obeliszk tövében meghitten pislákoló mécsesek sorakoznak. Hiába telt el már egy emberöltőnél is több idő, a háború borzalmai és annak utóhatásai a ma emberére is terheket rónak. Nincs Magyarországon egy család sem, ahol a második világégés során ne vesztettek volna el a valakit a szeretteik közül. Ha csak Lantai Dávid csendőrre gondolunk, akit felesége haláláig várt haza az orosz hadifogságból, vagy a sok besorozott, esetleg elhurcolt emberre, akikről a mai napig nincs hír. 

Az 1939. szeptember elsején kirobban háború az addigi történelem legnagyobb veszteségeket elszenvedő és legtöbb áldozatot szedett háborúja lett. Az európai, ázsiai és az afrikai harcokban, több mint 73 millió ember értelmetlen halála lett a végső egyenleg, mivel alaptétel: egy háborúnak csak vesztesei lehetnek és áldozatai.
Ezekre az áldozatokra emlékezve gyújtották meg azokat a lágyan pislákoló mécseseket hétfőn este az emlékmű kövén. Kovács Tamara a Lepsényi Fekete István Általános Iskola 7. osztályos tanulója és Kiss Péter versekkel idézték meg a borzalmakat és az emberi veszteségeket. Salamon Béla, a település polgármestere nem csak a lepsényi áldozatokra, de a világszerte végbemenő, oktalan pusztításról is beszélt, ami csak a nyerészkedők számra volt hasznos. 
A megemlékezés végén, az emlékmű lábánál számtalan koszorút helyeztek el a település intézményei, civil szervezetei, pártok képviselői és természetesen, a lepsényi önkormányzat is.