A háború Vértesben elesett katonáira emlékeztek

Évről évre sajnos egyre kevesebb a megemlékező, pedig pár évvel ezelőtt még a kemény januári fagyban, hóban is közel százan gyűltek össze a megemlékezéseken. Szombaton a szél ugyan fújt, de egyáltalán nem volt hideg. Ennek ellenére nem sokan érkeztek a Vértes Erdő Zrt. által 2013-ban állított emlékműnél tartott koszorúzásra. Pedig az esemény szónokai minden évben hangsúlyozzák, hosszú évtizedek után végre szabadon lehet beszélni arról, kik és hogyan küzdöttek, vagy adták életüket a háborúban a – kommunista rendszer megítélése szerint – fasiszta hadseregben a hazáért. Mindig kiemelik az emlékezés fontosságát, hogy a hősök nevei és tettei ne merüljenek feledésbe, örök példaként maradjanak meg előttünk. 

Az emlékhelyet és az emlékművet az 1945. január 20–31. között a Vértes-hegység területén harcoló Magyar Királyi 1. Huszárhadosztály tisztjeinek és katonáinak emlékére állították, akiket a Konrád III. hadművelet keretében vetettek be a háború végén. Az erdő szélén álló kettős kereszt – ahogy Tessely Zoltán, országgyűlési képviselő beszédében fogalmazott– a könnyen felejtő utókort emlékezteti a történtekre. Hozzátette: a katonák halála nem volt hiábavaló, de „ha mi magunk nem ismerjük fel saját értékeinket, akkor nem várhatjuk el, hogy legyen a világnak egyetlen népe is, aki nagyra és értékesre tartsa a magyart.”