Víz a tüzes nyárban – Életképek Fejér megyéből

Aztán kiszabadulunk vagy kitaszíttatunk, ki tudja, és sok minden megváltozik, de ez nem. Emiatt tapicskolnak az apró gumicsizmák a zápor utáni pocsolyákban, erre emlékezve duzzasztjuk gyerekfejjel tóvá a patakot. Aztán felnövünk, és addig jár benne a meztelen talpunk, mígnem forró tenyerek feszülnek egymásba a partján. Ha néha leszakad a tornyos felhőktől terhes nyári ég, a párok boldogan olvadnak össze, és az élet megy tovább, de mindig vele, a vízzel együtt, így újabb tócsapancsolók jönnek, újabb zivatarok után. Nyarak követik egymást, ahogy a generációk, akik ugyanazon a partszakaszon nyaralnak, mint a nagyszülők és a talán még csak nem is tervezett unokák.

A víz nemcsak biológiailag, de lelkileg is éltető elemünk. Néha legyőzzük, vagy azt gondoljuk, ha sportolunk. Pedig valójában kalandok és élmények permetét szitálja szemünkbe, ha átússzuk, ha megcsillan a gyorsan járó evezőlapátokon vagy a nagy erőfeszítéssel kiemelt vitorla ék alakú vásznán.

Az igazi nyári emlék szerves része a víz, a folyó, a tó vagy legalább egy kis patak, ahol annyi minden történhet. Már az élmény pillanatában tudja minden szerencsés résztvevő, hogy maradandó emlék lesz, amit még sokszor fel lehet és kell eleveníteni.

A víz és a nyár most is mindenkit vár, így indulhat hát ezer olyan dolog, mint mondjuk a pancsolás, az evezőtúra, a horgászat, a hajókirándulás vagy csak egy kiadós, kacsa- és hattyúetetéssel egybekötött séta a parton.