Impozáns kettesfogatok, gyönyörű lovak és hajtóik, rajongók gyűltek össze Válon

Juhászné Majnár Annamária vette a fejébe, hogy Válban is lovas baráti találkozót szervez, miután Kajászón már a tizediket is megtartották Kamocsa Zoltánék. A szomszéd községben is a Kamocsa család kitartása és szenvedélye lendíti tovább évről évre a lovas bemutatót, Juhászéké is erős családi szervezésű Válban. Hosszú mesét lehetne szőni az ilyesfajta szívbéli elkötelezettségről, röviden csak annyi, hogy Kamocsáék sokat segítettek Annamáriáéknak a barátok, lovastársak mellett.

Megérkeztek a fogatok Válba, jöttek Gyálról, Pusztaszabolcsról, Érdről, Tárnokról, Zsámbékról, Bicskéről, Tökről, Zsámbékról és persze Kajászóról, s helyből, Válból. Juhász Csaba, Annamária férje is lótartó, s édes-nevelt fiuk, a tizenkilenc esztendős, délceg Kohári János hivatásos B kategóriás hajtó. A mese Bicskén indult. Annamária szülei és nagyszülei, Majnárék és Cserkutiék abban az időben is kitartottak a gazdálkodás, állattartás, fogatolás mellett, amikor másokat bevertek a téeszbe, s magától is elsüllyedt ez az életmód. Annamária hozta a vérében a lószeretetet, miként második férje, Juhász Csaba is Válban, így találkozásuk szinte sorsszerű volt.

Juhászéknál az istállóban két nóniusz és egy fríz ló ropogtatja a zabot, Danka-hintajukkal János fiuk ugyancsak megcsillogtatta tudását a mostani vadászhajtáson. A nagycsalád többi tagja is ebben él, Kamocsa Zoltánnak pedig a lánya, Ballér Istvánné Kamocsa Gizella, a vő, s a tizenhárom éves unoka, ifjabb Istvánka is versenyszerűen hajtanak. Az első váli találkozón vagy harminc fogat volt, pónikkal is felvonultak, tartottak egy csikós bemutatót, s a vadászhajtás mellett az akadályhajtásban is gyönyörködhetett a közönség. Atavisztikus a tudás, ami jellemzi az e világban otthonosan mozgó magyarokat, s valami ősi vágy is beledobban azok szívébe, akik csak szemlélik őket. A lovat, a lovasát, a fogatokat és a hajtókat a gyeplővel kezükben.