Három örökbe fogadott és hat nevelt gyermekük van Jánosiéknak

Posta, templom, orvosi rendelő – minden, ahogyan mondani szokás, egy köpésnyire van a Jánosi család házától. Apuka, anyuka és gyermekeik másfél évvel ezelőtt érkeztek Sárkeszire – többszöri költözést követően – Várpalotáról. A környék mégsem ismeretlen nekik: a mindig mosolygós feleség, Jánosi Beáta édesanyja most is Jenőn él, míg a férj, Jánosi Tibor sárszentmihályi illetőségű. A tízes éveik végén ismerték meg egymást, majd hamar össze is házasodtak. Első gyermekük, a most tizenegy éves Lia akkor csöppent kettejük életébe, amikor Beáta huszonöt éves volt. Érkezésünkkor a lány éppen brownie-t készít, persze szülői felügyelettel. Ez a kedvenc süteménye. Egy másik helyiségben (tipikus fiúszoba, a falon egy focilabda képével) Zsombor fekszik a földön, úgy játszik. Ő a középső gyermek. A legfiatalabb, Zselyke mindvégig édesapja karjában piheg – egy-egy köhögés kíséretében csupán a csillogó szemek beszélnek.

Nincs megállás: a páros mindkét tagja elkötelezett, ezt csak így lehet!

– Ők a saját, örökbe fogadott gyermekeink – néznek körbe a szülők, bármiféle pironkodás nélkül. A szó használatától a fiatalok előtt sem félnek, s büszkék, ez jól látszik: a gyermekek is szüleikre, és fordítva.

– Örökbefogadás esetén a gyermek jogilag olyan státust kap, mint egy vér szerinti gyermek. Felveszi az örökbefogadók családnevét, és megszűnik a kapcsolattartás a vér szerinti szülőkkel – segít az eligazodásban Beáta, hiszen a többi helyiségben szétszórtan még hat, pontosabban látogatásunkkor öt fiatal leledzik.

– Dia éppen Bicskén van, a vér szerinti szüleinél. Ez az egyik legfőbb különbség: a nevelőszülők, szemben az örökbefogadókkal, egyfajta hivatásként végzik a gyermekek felnevelését addig, amíg a tényleges szülők helyzete nem normalizálódik. Arról a helyzetről van szó, ami miatt a hatóság úgy döntött, ők nem nevelhetik tovább a gyermeket – teszi hozzá Beáta. Majd kérésemre számvetést készítenek Tiborral: eddig összesen tizennyolc gyermeket neveltek a jelenlegi lurkókkal együtt. Közülük több fiatalt „hazagondoztak” (ők visszaköltöztek az „igazi” szüleikhez), míg mások újabb nevelőszülőkhöz kerültek a vér szerinti szülők költözése miatt. A szabály ugyanis előírja, hogy a gyermek gondozási helyét a szülők lakóhelyétől számított 50 kilométeren belül kell kijelölni, ezáltal biztosítva a látogatás lehetőségét.

A korábbi nevelt gyermekekről sem feledkeznek meg

A 11 éves Lia három hónaposan, a 9 éves Zsombor – nevelőszülői gondozást követően – hat hónaposan, a 3 éves Zselyke pedig ötnaposan érkezett hozzájuk örökbe fogadott gyermekként. Beáta és János három gyermeket szerettek volna, így a létszám ezen túl „csupán” a nevelt gyermekek számában növekedik. A család tagja jelenleg a tíz hónapos Lili, a tizenegy hónapos Gábor, a december 29-én kétévessé cseperedett Ramóna, a kétéves Isti, a hároméves Dávid és a hétéves Dia. De a korábbi nevelt gyermekekről sem feledkeznek meg: van, akivel azóta is tartják a kapcsolatot, miután visszakerült a vér szerinti szüleihez, míg másokra a falon függő fényképek emlékeztetik őket. A mindennapi rutinba már szépen belejöttek, ott segítik egymást, ahol csak tudják. Lehetőség szerint éjfél előtt ágyba kerülnek, és hajnali öt környékén kelnek. Beáta otthon van a kicsikkel, Tibor pedig vállalkozóként dolgozik. A tágas épületet is ő újította fel. Amit az eddigi tapasztalatok alapján tudnak, hogy kilencnél több gyermeket már nem szeretnének – de úgy érzik, kevesebbet sem. Hiszen bármilyen nehéz is egy-egy időszak – az összeszokás! –, a búcsú végül mindig nagyon nehéz…