Mentős tortával köszönték meg a móri mentők segítségét

Olyan gyorsan, szinte fájások nélkül született Levente egy évvel ezelőtt a Géringer családba, hogy még elindulni sem volt idő otthonról – akkor ezt a történetet megírtuk, hiszen nem mindennapos dolog még a mentők életében sem, hogy egy nem tervezett otthonszülésnél segédkezzenek, pláne nem az, hogy mire odaérnek, a baba már meg is született. Az édesanya, Géringerné Mészáros Izabella azóta is a történtek hatása alatt van, hálája pedig töretlenül tart. Kisfia boldog, jól fejlett egyévessé cseperedett, akinek születése egy életre a családi legendárium részévé vált. A móri mentők számára is emlékezetes esemény volt, s noha lehetne mondani: csak tették a dolgukat, hiszen ez a hivatásuk, mégis a köszönet, amit ezért kaptak, jóleső érzés számukra is. És nem mindennapi… A Géringer család ugyanis egy mentős tortával lepte meg őket hétvégén, vagyis épp egy évvel a történtek után.

– Azóta is minden szombaton eszembe jutnak az akkori események, ahogy az előszobában megszültem Levit… Amikor beléptek a mentők, elképesztő megkönnyebbülést éreztem! Tudtam, hogy mostantól minden rendben lesz – emlékezett vissza Izabella, aki nagy gondot fordított arra, hogy köszönetét méltóképpen fejezhesse ki azoknak, akik kisfia szakszerű, óvó, odafigyelő ellátásában részt vettek.

Kis utánajárással kiderítette, ki volt akkor szolgálatban, így épp annak tudta megköszönni a segítséget, akit illetett. – Nagyon szerettem volna a diszpécsernek is köszönetet mondani, aki telefonon végig segédkezett a szülésnél, és igyekezett úrrá lenni a félelmeinken, de sajnos az ő személyét már nem tudtuk kideríteni – tette hozzá Izabella, remélve, hogy e sorokon keresztül azért valahogy eljut hozzá a hír. A tortát Hollósi Norbert vette át a móri mentőállomáson, aki mit sem sejtett a készülő meglepetésről.

– Néha kapunk köszönőlevelet, képeslapot, pár kedves szót, ami nagyon jólesik, de ez a fajta köszönetnyilvánítás nagyon jól esett – vallotta be Norbert, hozzátéve: számunkra ezek a kedves gesztusok nagyon sokat jelentenek. Majd pedig mesélt az akkor történtekről: – Már az odafelé vezető úton, lelkiekben is készültünk arra, hogy bármi megtörténhet, amikor belépünk a családhoz. Láttuk rajtuk, hogy nagyon meg vannak ijedve és hogy nagy megnyugvás számukra az érkezésünk. De hála az égnek, jól sikerült az ellátás és az a fontos, hogy mindenki jól van. S noha gyorsan történt minden, de fel vagyunk rá készülve, ez a dolgunk!