„Hogy férsz be a kéményen?” – találkozás a nagykarácsonyi Mikulással

A magyar Mikulás a falu eltéveszthetetlenül piros színű házában fogadja a gyerekeket és kísérőiket évek óta. Ajándék kicsiknek és nagyoknak is jár, még mi is kaptunk ottjártunkkor.

Bokros Judit

Nagykarácsonyban 1995-ben nyílt meg a Mikulásház, amely szezonban azóta is töretlen népszerűségnek örvend. Az idén november 5. és december 22-e között lehet ellátogatni a Mikuláshoz, aki családonként vagy csoportosan fogadja a gyerekeket. A csoportokat hétköznap várják, előzetes bejelentkezés alapján – ezt már a Mikulásház ajtajában bennünket is fogadó kedves manótól tudjuk meg, aki a Mikulás egyik segítője.

Miközben cipőnkre húzzuk a nejlon papucsot (bizony, a nagyszakállú székhelyén is fontos a rend és a tisztaság, hiszen a gyerekek a szobákban zokniban közlekednek), már halljuk is az éppen ott tartózkodó iskolás csoport izgatott zsibongását. Hamarosan ők is bejuthatnak a Mikuláshoz, addig pedig játékkal foglalják el magukat. Szemből egy óvodás csoport tart kifelé, mi pedig a várakozó Ronyecz családdal lépünk be a piros ruhás ajándékhozóhoz. Ronyecz Zsuzsa és férje, János kisfiukkal, Bencével érkezett Kincsesbányáról. Lányukkal már jártak a Mikulásnál, ám Bence először találkozik vele személyesen. Meg is szeppen kicsit, így az éneklés elmarad, de sebaj, az ajándékcsomag és néhány kedves szó a nagyszakállútól így is jár. Utána következnek az iskolások, akik történetesen a gyáli Ady Endre Általános Iskolából érkeztek.

A szobába belépve ők is meglepődnek kissé, ám hamar oldódnak, körbeülik a Mikulás asztalát, és szépen eléneklik a Hull, a hó, hull a hó... kezdetű dalt. Arra a kérdésre, hogy jók voltak-e vagy nagyon jók, hangos igennel válaszolnak (a rossz föl sem merülhet), úgyhogy máris kapják a piros csomagokat. Ezután ők kérdezhetnek a Mikulástól, aki egyébként minden látogatójának elmondja: a szoba hatalmas szekrényeiben körülbelül 13 ezer levél van, ezt mind gyerekek küldték. S hozzáteszi: a postán föladott levelekre válaszolnak is.

A kérdésekre visszatérve: a gyerekek élnek a lehetőséggel. Nagyon érdekli őket például az, hol vannak a rénszarvasok (különösen Rudolfot hiányolják, akinek festett képe a falon is látható), hogyan közlekedik a Mikulás, és miként megy be a házakba. Többször elhangzik a „Hogy férsz be a kéményen?” kérdés, amire a nagyszakállú rutinosan azt válaszolja: az már régi módszer, manapság ő is az ajtón, ablakon keresztül járkál. Van, aki azt szeretné tudni, valóban ő-e az igazi Mikulás, illetve, tényleg repülve közlekedik-e. Egy kisfiú pedig hangosan megjegyzi: „Én babakorom óta hiszek benned.” A Mikulás bólogat, és mindenkit megdicsér.

A látogatás végén közös fotózkodás következik, majd a csoport elhagyja a karácsonyi díszekkel teli szobát. Jöhet a Mikulásház többi részének fölfedezése. A hátsó udvaron ugyanis, egyebek mellett, van egy szalma labirintus és egy kézműves ház. Aki pedig készült, és hozott magával használt játékot, az elhelyezheti azt a csere-bere ládikák egyikében, s az ott talált játékot hazaviheti.

Kedden délelőtt a labirintusban is nagy volt a forgalom, akkor épp fehérvári óvodások szaladgáltak a mókás útvesztőben. Kísérő óvónőjüktől megtudtuk: a fehérvári Sziget utcai óvodából érkeztek, a kirándulás egy szülői felajánlás jóvoltából valósulhatott meg. A gyerekek nagyon élvezték a látogatást a Mikulásnál, akinek ajándékot vittek. Éneklés, verselés is volt az első megszeppenés után, kérdezni azonban még nem akartak. Nekik elég volt a találkozás és az ajándék is.