Jó közepes termésre számítanak idén a szamócatermesztők

– Nagyon várták már a vevők a hazai termést. Bár a hetek óta folyamatosan kapható importeper is szép, de az íze, az illata össze sem hasonlítható a hazaiéval – állítja Kóródi Kálmánné Éva, aki Lajosmizséről aznap hajnalban érkezett epret kínált standján a vevőknek. A gyümölcs fólia alatt termett, a szabad földön érettre kicsit még várni kell, akárcsak a lekvárnak valóra is. De lesz mindegyikből, ugyanis az eperszezon végéig, várhatóan június közepéig, naponta utaznak majd friss eperért a dél-alföldi termelőhöz – teszi hozzá Éva.

A munkaerőhiány nem csak nálunk gond

– Az idén nem lesz hiány szamócából, mert kedvezett a gyümölcsnek az időjárás. Az enyhe tél miatt nem szenvedtek fagykárt a növények, serkentette fejlődésüket a februári, márciusi sok napsütés, s mivel 100 százalékban öntözött kultúráról van szó, az aszályt sem sínylették meg. Nem okoztak számottevő kárt az áprilisi fagyok sem a szabad földi ültetvényekben, s a mostani lehűlés is legfeljebb 1-2 napra „tolta ki” a nem fólia alatt termesztett eper érését.

A kedvező körülményeknek köszönhetően – a jelenlegi helyzet alapján – jó közepes, azaz 12-15 ezer tonna szamócatermésre számítanak a termesztők, ami szinte teljes egészében a hazai fogyasztókhoz kerül – tudtuk meg a FruitVeb Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács szakmai igazgatójától. Hunyadi István tájékoztatása szerint bár az eper az egyik legkedveltebb gyümölcsünk, az utóbbi években folyamatosan és kismértékben csökken, s jelenleg mintegy 650 hektár körül van a termőterülete, s évről évre kevesebb a termesztéssel foglalkozó gazda is. Ennek pedig nem a kereslet lanyhulása az oka, hanem a mezőgazdaság szinte minden ágazatát sújtó munkaerőhiány, a hazainál olcsóbb import miatti erőteljes árverseny és az eper jelentős élőmunka- és tőkeigénye okozta magas költségek. Az utóbbi igazolására csak két szám: a szabad földi termesztés éves ráfordítása – a termelési módtól és az alkalmazott technológiától függően – eléri az 5-10 millió forintot hektáronként, a hajtatott – fóliás – termesztésé pedig a 15-40 milliót. S mivel a jövedelmezőség erősen függ a hozamoktól és a mindenkori piaci helyzettől, szabadföldi termesztésnél csak 12 tonna feletti hektáronkénti termés esetén van pénzénél a gazda. Ennek a hozamnak az elérése pedig profi szaktudást, technológiai precizitást és fejlesztést igényel.

Sokszor elhangzik a kérdés, miért olcsóbb a több száz kilométert is „utaztatott” importeper, amit most kilogram­monként 1000-1200 forint körüli áron kínálnak, a héten a piacon 1750-2500 forintba kerülő hazainál? A válasz a fent leírtak alapján egyértelmű: a nagy szamócatermő országokban rendelkezésre áll az olcsó munkaerő, kedvező az éghajlat, s fejlettebb a termesztéstechnológia. Nálunk a szamócatermő terület mintegy 40 százalékán szabad földi, 60 százalékán pedig valamilyen takarás – főként fólia – alatt folyik a termesztés. Korszerű üvegházakat nem építenek erre a célra, legfeljebb néhány a zöldségtermesztésből „visszamaradt”, felújított, 10-30 éves üvegházat hasznosítanak. A munkaerőhiányt eddig szüret idején kismértékben ugyan, de enyhítették a szedd magad akciók. A koronavírus azonban ezt is megnehezítette, nagyon szigorú szabályok alkalmazásával lehet csak szedést szervezni, annyira, hogy a hírek szerint több gazdaságban előre regisztrálni kell az akcióra.

A munkáskezek hiánya egyébként nem csak a mi problémánk, küzdenek vele a nagy epertermesztő országok is, olyannyira, hogy a hollandok már ki is fejlesztettek egy szamócaszedő robotot. Egyelőre csak a prototípusa készült el, s ha meg is indul a sorozatgyártás, nem valószínű, hogy a magyar gazdák tolongani fognak érte, a hírek szerint ugyanis a jelenlegi áron 100-150 millió forintba is belekerülhet az okos masina, ami nem igazán megtérülő beruházás lenne egy átlagos méretű hazai szamócatermő gazdaságnak.