További tárgyakat adott vissza a föld Csákvárnál

A Ju-52-es típusú szállító repülőgép lezuhanásának helyét korábban, több mint tíz éve már felderítették a csákvári amatőr hadszíntérkutatók, de akkoriban elmaradt az alaposabb vizsgálat. Ezt a mulasztást pótolták a Szebenyi István vezette Had- és Kultúrtörténeti Egyesület tagjai és a hozzájuk csatlakozott csákváriak, közöttük a helyszín korábbi azonosítói, amikor július végén emberi maradványokat, apróbb felszerelési tárgyakat, egyenruhadarabokat és a repülőgép egyes alkatrészeit lelték meg a talaj felső rétegének átvizsgálása után. Természetesen a fejleményekről sietve tájékoztatták a német hadisírgondozókat is, így néhány napra rá már velük együtt folytatták a kutatást. Az eredmény hasonló volt, mint az első alkalommal.

Majdnem bizonyosan lőszert szállítottak a német repülősök a magyar fővárosban végsőkig harcoló bajtársaiknak és a magyar katonáknak, a visszaúton repültek bele a Csákvárnál lesben álló szovjet légelhárító gépágyú tüzébe. A Junkers szállító repülőgép a földnek csapódott és mindenki azonnal meghalt a roncsok között. Mivel német hősi halottakról van szó, a további kutatás során a német hadisírgondozók elvárásai alapján dolgoznak a magyar önkéntesek is. Szebenyi István a FEOL-nak elmondta, hogy annyi még az emberi maradvány, a személyes tárgy és a törmelékdarab a talajréteg felső húsz centiméterében, hogy a kutatás még biztosan hosszú ideig elhúzódik, ami akár fél évet is jelenthet. Ezt követően, ha már a helyszíni munkálatok befejeződtek, a budaörsi katonatemetőben felnyitják azokat a sírokat, ahol tizenhárom évvel ezelőtt ismeretlenként elhantolták az akkor megtalált emberi maradványokat, majd eltemetik a mostanában, és az elkövetkezendőkben meglelteket is. Időközben pedig megpróbálják felkutatni a még élő hozzátartozókat. Nevesítik az elhunyt repülősöket, és ha még akadnak élő hozzátartozók, felkeresik és tájékoztatják őket a 21. századi fejleményekről.

Második alkalommal ismét találtak emberi maradványokat, borda- és állkapocs csontot, és egyebek mellett egy kis Szűz Mária-medált, amely valamelyik fiatal repülős személyes ereklyéje lehetett. Minap már harmadszorra kutattak a helyszínen.

– A munkálatok még hónapokig eltarthatnak, ahogy most látjuk – erősítette meg korábbi benyomásait a FEOL-nak Szebenyi István hadszíntérkutató. – Nagyjából úgy kell elképzelni, mintha egy húsdarálóban ledaráltak volna egy repülőgépet! A Junkers akkora erővel csapódhatott a hegyoldalba, hogy senkinek sem lehetett esélye túlélni a tragédiát. Erre utalnak a szilánkosra tört emberi maradványok, amelyeket minden alkalommal a talajból rostálunk ki. Feltételezhető, hogy miután a repülőgép becsapódott, a hatalmas orrmotor szinte betonfalként viselkedett, majd egyszerűen rácsukódott a több mint hattonnás géptest, belenyomva a személyzetet a talajba. Az előkerült alkatrészeket folyamatosan próbáljuk beazonosítani. Mindent össze kell gyűjtenünk a helyszínen, maradványok nem maradhatnak kint!

Szebenyi István megígérte, hogy a kutatás állásáról a továbbiakban is rendszeresen beszámol majd, és hozzátette, hogy az elmúlt hétvégén talán a legértékesebb tárgyat, a személyzet egyik tagjának jelvényét a csákvári Tóth Tamás találta meg. A munka hétről-hétre zajlik a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség megbízottjának felügyelete mellett. Szinte minden kutatási napon előkerül valami, amely a repülősökhöz köthető.