Életfa, a hosszú élet reményében

Koncz Antal volt a második magyar újszíves, őt 1992. január 19-én,  mindössze két héttel operálták később, mint az első ilyen műtéttel megmentett beteget, Schwarcz Sándort. Hála Istennek és a kitűnő magyar szívspecialistáknak, ma mindketten jól vannak.  Ilyen szép kort a második megszületés óta (ahogyan azt az újszívesek emlegetni szokták) nagyjából  a betegek fele ér meg, s ehhez nem csak jó fizikai kondícióra, de erős lélekre és segítő családtagokra, barátokra is szükség van. A fehérvári Koncz Antalnak  szerencséje, hogy mindezzel rendelkezik. Ma a barátok, szomszédok a Sarló utcában életfát ültettek a tiszteletére. Kövesi Ferenc ötletgazda mondott néhány szót a rövid kis ünnepségen, felidézte  Antal elmúlt húsz évének legfontosabb állomásait, a gyógyulás útját, s kiemelte: szándékosan nem emlékfának, hanem életfának nevezik az ültetett facsemetét.   
A szívátültetések 1992-es hazai kezdete  óta egyre nagyobb számban merül fel a transzplantációs igény. Ennek egyik oka, hogy hazánkban is egyre több a gyógyszeres kezeléssel sem javítható állapotú,  krónikus szívelégtelenségben szenvedő beteg. Aztán 2006-ban megtörtént a 100. szívátültetés, a program pedig folytatódik. Donorból azonban mindig kevés van. Jelenleg tizenheten várnak új szívre, azaz szerepelnek az Országos Vérellátó Szolgálat várólistáján. Az egyes szakmai transzplantációs bizottságok döntése után a  legtöbben erre 2009-ben, illetve tavaly kerültek fel, de van olyan beteg is, aki már 2005, sőt, 2002 óta vár új szervre és műtétre.