Ecetke cukrászfiúról álmodik

Óvónénije magasra felvitt orral fitymálta zsírkrétarajzainak a középszerre fenyegetően kihegyezett látásmódját, s erőst zsenírozta őt a csöpp lány hófehér blúza, amely még a zöldborsópüré után is pettyetlen maradt. Ecetkében arisztokratikus elegancia mozdult, amikor kacsójával ajkaihoz alumíniumkanalat emelt. Máskor, ha lábacskáival tipegni toppant, visszariadt a tavaszi szél. Sarokba nem állította a lányt az irigy szívű dajkanéni – mint mesék mostohája, mint rémtörténetek seprűse –, mindig csak az ecetfa törzse mellé. Egyedül őt, csakis őt. Ez idő tájt reformálták meg az ovimenzát is, véget ért a franciakrémes uzsonna kora. A magány és az „édeskopp” Ecetke szívében vágyat érlelt.

Cukrászfiúról álmodott.

Ecetke további történetei:

Ecetke tortát süt

A cukrozott lánynyál bajhozó

Szerelmes történet, maszattal

A darás tészta

Ecetke magára talált