Amit érdemes, amit nem - Tihanyi Tamás jegyzete

Régebben, amikor a közéleti mocskolódásnak azért még megvoltak a korlátai, jól vagy rosszul, de azért nagyjából még együtt lehetett ezzel élni. Időnként kaptam egy-egy levelet, amivel írója legalább megdolgozott. Leült, elővette a papírt, lekörmölte, hogy szerinte fasiszta, kommunista, homokos, ilyen-olyan párt bérence vagy ellenséges ügynök vagyok, szépen aláírta (vagy nem), borítékba tette, leragasztotta, elsétált a postára, bélyeget vett, feladta, és mivel kiadta a dühét, biztos lett egy jó napja, nőtt a tükör előtt egy centit. Én a szerkesztőségben általában felolvastam, derültünk rajta (vagy nem annyira), majd ment a fonott archívumba: így neveztük a szemétkosarat. Manapság az eszement marháknak nem kell ennyire törniük magukat, csak odakennek első indulatból valamit a megjelenő írások alá a közösségi hálón vagy más netes felületen, és ha komolyan vettem volna ezeket, már régen Borneó szigetén szedném a banánt.

Szeretett atlétikai edzőm mondogatta a nyolcvanas évek közepén, hogy az a legrosszabb, amikor a hülyeség szorgalommal párosul. Igaza volt. Az emberi gonoszság és rosszindulat jókora tájékozatlansággal és frusztrációval nyakon öntve méltán okozhat kiábrándultságot az emberi közösségekben, ám ne adjuk fel a reményt, mindig van, ami erőt adhat.

Velem is megtörténik ez néha. Tegnap például egy régi olvasónk keresett fel, hogy segítene azon a férfin, akiről legutóbbi riportom szólt a hétvégi mellékletben.

Csak úgy. A nevét meg se említhetem. A kezembe nyomta az összeget, amit erre a célra szánt, és rám bízta, mit vásárolok belőle, miként juttatom el az adományt a címzetthez. Mondtam, hogy majd viszem a blokkot, a fotókat az átadásról, de csak csóválta a fejét, neki ilyesmi nem kell. Megbízik bennem, hiszen olvas.

Miután elment, sokáig álltam az ablaknál, élveztem a téli napsütést, tekintetemmel megkerestem a távolban a vércsét, mert a madár mindig ugyanott vadászik, és hosszú ideje először végre jól éreztem magam a bőrömben.

A Példabeszédekben olvasható: „Aki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: aki pedig gonoszt keres, ő magára jő az.