Harminc éve Pákozdon – Stefanovits Péter a helyi értékekről

A budapesti hétköznapok rohanó tempója után jó érzés számára lelassulni és nyugodt körülmények között munkálkodni. Szeret kertészkedni, családjával gyakran fürkészi a Velencei-tó adta páratlan természeti szépségeket, a pákozdi erdőket, dombokat, a nádasközi tisztásokat.

– Jövőre már harminc éve lesz, hogy otthon vagyunk Pákozdon, abban a nádfedeles öreg házban, amit annak idején nem sokra becsültek, mára viszont kibővítve korszerű, igazi bioépületté vált a maga természetes anyagaival – meséli Stefanovits Péter Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész. Ez alatt a három évtizednyi idő alatt legalább tíz évet éltek itt, elsősorban a nyári időszakban, amikor a város nehezebben elviselhető számukra. Gyerekeik az igazi falusi életet tapasztalhatták itt meg kiskorukban, amikor Pákozdon szinte minden háznál tartottak hízót, baromfit, lovakat. A házhoz meglehetősen nagy kert tartozik, amivel kezdetben elég sokat küzdöttek. – Majd lassanként bennünket nevelt meg a kert és mára megtanultuk művelni és szeretjük, élvezzük az ittlétet – árulta el a művész.

A művész felsőfokú tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte Raszler Károly és Rozanits Tibor mesterek tanítványaként. Grafikái, festményei, különleges installációi bejárták az ország legnevesebb kiállítóhelyeit és külföldön is érdeklődnek irántuk. A művész nevéhez olyan nagyszabású munkák kötődnek, mint például a siklódi református templom kazettás mennyezete – Elekes Károly festővel – vagy a Gyilkos-tó partján lévő római katolikus Szent Kristóf-kápolna szekkójának elkészítése. Több művészeti társaság aktív résztvevője, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Számos rangos elismeréssel díjazták már tevékenységét, a Munkácsy Mihály-díj után egyik legnagyobb kitüntetése, hogy 2011-ben Érdemes művésszé választották.

Szerencsésen alakult az életük, mivel feleségével, Justin Júlia színházi kosztümtervezővel állandó kötöttségeik ellenére is szabadnak érzik magukat, „így a pákozdi létet a mai napig életformaként éljük meg” – magyarázta. – A budapesti hétköznapjaink rohanó tempója után igen jóleső érzés lassulni, amikor letérünk az autópályáról, ezért a kétlakiság minden előnyét átérezzük. Két leány unokánk pedig már itt ismerkedik a békákkal, a kerti énekes madarakkal vagy a sündisznóval. A község határa sok érdekességet, változatos és gazdag természeti környezetet jelent, minden évszakban más arcát mutatva. Ez egyaránt érvényes a Pákozdot övező dombokra, erdőkre, valamint a Velencei-tó partjára, vízi világára, nádasközi tisztásaira – osztotta meg velünk.

A csodálatos környezet mellett Stefanovits Péter a negatív irányú változásokról is beszélt, mint például a tömegessé váló autós turizmus, vagy a szinte iparággá vált fesztiválok megjelenése. Ennek ellenére azt látja, hogy még mindig jobb a helyzet annál, mintha az üzleti érdekek korlátozás nélkül uralkodtak volna el. Példaként említette a sukorói kaszinó beruházás terveit, aminek megvalósításával elvesztették volna a tó északi oldalának értékeit. Úgy véli, jó, hogy nem valósult meg, de résen kell lenniük a felelős törvényhozóknak, önkormányzati képviselőknek, mert a pénztőke mindent elkövet, hogy rövid idő alatt magas hasznot termeljen.

– Fontos lenne tudatosítani, hogy az a természeti érték, ami a községet övezi, ritka kincs, ennek a megbecsülése hosszabb távon értékeink megismerésén keresztül biztosítható. Ehhez meg kellene tanítani napjaink fiatalságának mindazt, amit szüleik, nagyszüleik tudtak – vallja. Megjegyezve, hogy bármilyen furcsa is, de mára oda jutottunk, hogy egy városi „jött-ment” többet tud a fákról vagy a mezei gombákról, mint a helybeliek, és eszébe sem jut például crossmotorozni a dombokon. Stefanovits Péter szerint a régiek tudását és a természeti környezet iránti tiszteletét kellene újra teremteni, mára elvesztettük ugyanis azt a képességünket, amit „józan paraszti észnek” neveztek korábban.

Stefanovits Péter képzőművészként a nyugodt körülményeket és a szakmai munka végzésének sajátos lehetőségeit találta meg Pákozdon, ezért akár télen is jól tud itt alkotni. A jövő évi kiállításokon a meghatározó alkotók jelentős része az 1956-os forradalom 60. évfordulójára emlékezik. Így a művész is készül erre munkáival, amelyekben a forradalom szellemi-érzelmi tartalmát, üzeneteit szeretné megfogalmazni. Nagyobb, összefoglaló önálló kiállításra 2017-ben készül, amikor is a 70. életévét tölti majd be.