A nagymama hozománya

Legelébb tisztázandó, hogy mi a régi! Bútorban, lakberendezési tárgyban könnyen meghatározható, hogy ami 1945 előtt készült, az régi, ami utána, az új. Még az '50-es évek elején ugyan gyártottak fából bútorokat, s nem tömegcikkek gyanánt, de utána rohamos váltás történt világszerte. Az olcsó, pozdorja berendezési tárgyak tíz-húsz év alatt el is avulnak, s ezzel párhuzamosan az értő szem megpillanthatja a szépséget a korábbi darabokban.  Az én szekrényeimet a nagyanyám kapta hozományul 1918-ban, a hálóbútor részeként. Tartozott hozzájuk két ágy, két éjjeliszekrény, egy mosdószekrény tükörrel, s nagy asztal. A székekre már nem emlékszem, viszont a szekrények vándorlására igen. Az akasztós és a polcos csak belülről különböznek, az akasztósnak a belső hátoldalán kis faragott fogaskák is rejtőznek, s mindkét szekrény alján hosszú, kétfogantyús fiók fogadja be az apróságokat.

Tán harminc éve a nagyszobából a nagymama szobájába, majd annak halála után a kamrába száműzettek a szekrények, divatjamúlttá ítéltetvén, tárolásra. Amikor visszahoztam őket, mégis csak néhány javításra volt szükség, mert ezek jobban bírják a gyűrődést, mint sokkal későbbi társaik. Nem lógtak az ajtók, s a kulcs hibátlanul forog a kicsiny zárban ma is! Az egyiknek a kitört, festetlen hátulját pótolta az asztalos nyers, vékony deszkákkal, a középfényes, cseresznyeszín jellegű külső politúrt viszont csak átkente, a színt meghagyva. Kevés, szolid minta díszíti a szekrényajtókat, ezeket puha ecsettel áttisztogatta, szerencsére valamennyi rézfogantyú megmaradt, nem volt velük tennivaló. Ezek sem hivalkodóak, ízlésesek, egyszerűek, a nagy karikák jellegzetes hangot adnak, amint a lemezkékhez ütődnek. A lábak minden bútor gyenge pontjai, a hurcolkodásoknál meg-megroppannak, kitöredeznek, az asztalos esztergáltakkal pótolta, s ugyanolyan páccal kente le őket, mint az eredeti volt. (A jó szakembernek nem okoz nehézséget az ilyen derék jószágok javítása, s ha igen, akkor másikat kell keresnünk! Egyébiránt számos szakkönyv és nyersanyag, szerszám áll rendelkezésre amatőr bútorrajongóknak.) Meleg, mosószeres vízzel átmostam, s méhviasszal átkentem kívül-belül a szekrényeket, ez utóbbi a szuvak ellen is véd. Rózsás csomagolópapírral borítottam a polcokat, s horgolt csipkeszéllel ékesítettem a széleiket  ezekből is kilószám rejtőzködik a hetvenévesnél idősebb hölgyek fiókjaiban, szekrényeiben! (S az enyémekben.) Három szobaberendezés tűnt el nyomtalanul a nagymama-szekrények megjelenése óta, némelyik a tűzben végezte. Ezek a cseresznyeszín bútorok már nem tudnak kimenni a divatból.