A fehérvári adóállomás hőskora

Persze, ekkor még éppen csak indultak a kísérletek a fővárosban, a híres Gyáli úton álló bútorszállítóban kialakított stúdióban. A korabeli képeken látjuk, hogy ezt a fedett bútorszállító kocsit még lovak húzták, ha mozgott. A rádió első adására is várni kellett 1925 decemberéig, a róla szóló, főcímben idézett Presser Gábor-szerzeményre pedig egészen 1977-ig.

A rádiózás, azaz a vezeték nélküli híradástechnika már a 19. század végén fejlesztés alatt állt: az első drótnélküli táviratot csak jóval később követhette hang és kép továbbítása.

A rádiós híradástechnika minden ága a 20. század folyamán évtizedenként szintet ugrott Magyarországon is. 1914-ben építették ki az első csepeli adót, a szikraadót, az 1930-as évekre pedig a magyar rádiós műsorszórás Európa legjobbjai közé tartozott.

Székesfehérváron új rádiótávíró állomás jött létre

Az 1920-as évtized azonban Fehérváré. A csepeli objektumot szinte körülnőtte a város, s ezzel zavarta az adást. Fontos funkciók lassan leváltak erről az adóról: 1923-ban a repülési forgalom kiszolgálása Mátyásföldre, majd 1938 után Budaörsre, a rádiótáviratozás 1924-ben Székesfehérvárra, a rádiós műsorszórás adóberendezése pedig 1928-ban Lakihegyre került.

Székesfehérváron tehát az új rádiótávíró állomás jött létre. A stratégiailag is fontos, akkor modern hírközlési ágazatnak számító üzem a Magyar Királyi Posta kötelékében szerveződött, egész fennállása alatt a várostól különálló, az idő nagy részében bekerített és fegyveresen őrzött terület volt. Állam az államban – mondták joggal.

Létrehozása jól illeszkedett Zavaros Aladár, akkori fehérvári polgármester programjába: ő 1919 és 1930 között a nagyvárossá fejlesztés alapjait rakta le.

Az akkori Hidrogéngyár mellett épült fel

1922-ben a várostól távol eső területről – a Maroshegy alatti laposról, ami az Úrhidai út és az akkori Hidrogéngyár mellett terült el – kezdődtek meg a tárgyalások. A határrészt akkor Bikaszigetnek nevezték. Későbbi utcanevekkel az Úrhidai, Lugosi, Vízaknai utcák által bezárt részről volt szó, melyet utóbb 82 hektárra növeltek, így az Úrhidai út másik oldalán, a Temesi utcától kezdve is helyeztek el később antennákat. Akkor ez a mély terület a hosszúhullámú adó szempontjából ideális volt, ilyet kívánt meg a kialakítandó földhálózat. A város a kiszemelt 85 katasztrális holdat örökbérletbe adta a fejlesztéshez.

Az adó területét fennállása 80 éve alatt csak fokozatosan lakták be. Itt valósult meg a rádióállomás és a posta csikótelepe. Csikókat neveltek itt egészen az 1960-as évekig a posta üzemei számára, hiszen az alapításkor még a közúti forgalom nagy részét lovas kocsikkal bonyolítottak le. A fehérvári csikótelep területe és istállói a szerveződő Kossuth TSz-hez kerültek, az istállókban marhákat neveltek.

A Rádiótelep építése rekordsebességgel 1922 és 1924 között befejeződött. A megrendelő, a posta vezetősége a technika minden lehetőségét ki akarta használni, ezért egy modernizált 50 kilowattos gépadót és egy 10 kilowattos korszerű, elektroncsöves, úgynevezett lámpaadót rendeltek a Telefunken cégtől. Az antennák rögzítésére 152 méteres vasszerkezetű tornyokat rendeltek. Az igénybe vett hatalmas terület az antenna- és a földvezeték-hálózathoz kellett, hiszen 39 kilométer vörösréz huzalt kellett elhelyezni. A vastornyok, amelyek közé az antennákat feszítették, gömbcsuklós rendszeren, speciális porcelán szigetelőkön álltak.

A telep épületeit: az adóépületet, a gépházat, a raktárt, a szivattyúházat a víztoronnyal és a lakóházakat 1923-ra építették meg. Az egyik emeletes házban családostul a postatiszti besorolásban lévők laktak, a másikban az altiszti állományúak. A magányos fiatalemberek a földszintes nőtlen szállón kaptak szobát.

A berendezéseket 1923 folyamán szerelték fel. Az üzemszerű működés, a rádiótáviratok továbbítása a 10 kilowattos lámpaadón kezdődött 1924. február elsején. Fontos megjegyezni: hívójele HAR, Hungária Alba Regia volt.

Hívójele HAX

A gépadó 1924 augusztusában kezdte a próbaüzemet. A berendezés telepítése és működtetése a posta híradástechnikai üzemága legjobb szakembereit vonzotta Fehérvárra. Huber István, a fehérvári állomás 60-as évekbeli, és Papp Kálmán, a 80-as évekbeli, egyébként legtovább szolgáló (1982–2000) vezetője egyaránt kiemelték: fontos megemlékeznünk róluk. Magyari Endrét, Novák Károlyt, Árkövi Gyulát és az első telepvezetőt, Jurcsek Viktort mindketten emlegették.

A gépadót (hívójele HAX) az állomás fő berendezésének szánták, hiszen technikai újításnak számított: az épület centrumába helyezték (1943-ig üzemelt).

A rádiós híradástechnika ezen szakaszát a szakma a hosszúhullámú rádiótávírás korszakának tekinti, legjelentősebb fejlesztése a székesfehérvári állomás volt. A fehérvári adó és a vele egy időben Tárnokon megépített vevőállomás mint egység a fővárosi főpostán kialakított új üzemközponthoz távíró légvezetékeken és közvetlen távbeszélő áramkörrel is kapcsolódott. Minden kimenő táviratot a fővárosból indítottak, azaz innen billentyűzték Morse-kódban a székesfehérvári adókat. Minden külföldről bejövő táviratot Tárnok fogadott. Együtt alkották a Távíró- és Távbeszélő Igazgatósághoz tartozó önálló hivatalt.

A fehérvári üzem erőforrását eleinte Schlick és Röck rendszerű gőzgépekkel és generátorokkal saját áramfejlesztő telepről biztosították. 1926-ban, a városi erőmű fejlesztésekor kapcsolhatták csak a városi villamoshálózatra egy erre a célra épített 3 kilométer hosszú, 5 kilovoltos nagyfeszültségű légvezetéken.

Az új adóberendezések nemcsak az Európán belüli forgalmat bonyolították le, hanem az első tengeren túliakat is. A lámpaadó elsősorban a berlini, a gépadó pedig elsősorban Róma, Párizs és London távíró-összeköttetését biztosította. A gépadóval létesítették 1927-ben az amerikai Long Islanddel az első megbízható kapcsolatot.

Mindez múlt már: a Hidrogéngyár, a csikótelep és a rádióállomás is. A gyár utolsó épületeit már az 1920-as évek közepén lebontották, a lovak lassan kikoptak a postai használatból. Az üzemi épületekkel együtt eltűntek a rádióüzem elsőként épített antennatartó tornyai 2009-ben. Kő sem mutatja helyét. Csak az emeletes lakóházak állnak. Fal tehát még lenne ahhoz, hogy Székesfehérvár Rádióállomásnak emléket állíthassunk.