A közösség nem felejt

A tábla közadakozásból készült, Udvaros Károly születésének 80. évfordulójára.

Udvaros Károly matematika-fizika szakos tanár 1969 szeptemberében lett a martonvásári Beethoven iskola igazgatója, s a következő évben már bővítette az iskolai napközi otthon létszámát is. Felmerült az új iskola építésének gondolata: ő olyan iskola építését szorgalmazta, ami pótolni képes a művelődési ház hiányát. Ezt sikerült is Jenei Lajos építésszel megoldani: a modern épületben nagy tornaterem, impozáns aula kapott helyet. Udvaros Károlyt aztán Fehérvárra, a megyei művelődési osztályra hívták dolgozni. Közben, 1976-ban az új iskola is elkészült, a tantestületből többen is felkeresték, azzal, vállalja el ismét az igazgatói feladatokat. De őt is visszahúzta a szíve a martonvásári iskolába: 78-tól ismét igazgató lett. Nagy szerepe volt az Általános Művelődési Központ létrehozásában, és abban, hogy az intézmény bekerült a kísérleti jelleggel működő ÁMK-k közé. Ez komoly pezsgést hozott a település életébe, az intézmény színházi estek és más kulturális programok színhelyévé vált, igazi találkozóhely lett. Udvaros Károly segítette a Százszorszép Táncegyüttes működését, az iskolában pedig elsőként vezette be a néptánc órarend szerinti oktatását, majd létrehozta a művészeti alapiskolát, amely még vonzóbbá tette az intézményt a környékbeli településeken is.

Kereste a lehetőséget arra is, miként lehetne az új óvodát felépíteni. Az övé volt a 40 milliót érő ötlet, hogy a 17 hektárnyi pedagógusföldet cseréljék el a szövetkezeti településkörnyéki földekkel: így végre a modern óvoda is elkészülhetett.

A rendszerváltás után megszüntették az AMK-t, őt pedig talán túl korán nyugdíjazták. De a település nem felejtette el az érdemeit: 2005-ben Martonvásár díszpolgára lett. Udvaros Károly hosszú betegség után 2013-ban hunyt el, de a jó pedagógus, a közösségi ember emléke tovább él tanítványaiban, tisztelőiben. Bizonyság erre ez az emléktábla is, az általa annyira szeretett iskola falán.