Kifosztva űzték el őket hazájukból

A Királykút emlékházban a magyarországi németek kitelepítésének emléknapja alkalmából tartott rendezvényt a város német nemzetiségi önkormányzata. Az első előadó Haász Erzsébet volt, aki felidézte az előzményeket is. Annak, hogy 1940-ben a bécsi döntés értelmében visszakerült Magyarországhoz Észak-Erdély, árat szabott a náci Németország. A hazai svábok körében megindult a visszanémetesítés.

Horváth György és Haász Erzsébet tartott előadást Fotó: Molnár Artúr

Ezt az követte, hogy soraikból több tízezer férfi lett az SS, illetve a német hadsereg katonája - tűnt ki az elmondottakból. A svábok kitelepítését nem a győztes hatalmak szorgalmazták, azt illetően nagyfokú egyetértés mutatkozott a magyarországi pártok között a háború befejezését követően. A gondolatot a Nemzeti Parasztpárt, a kisgazdák és a kommunisták is támogatták, s egyedül a szociáldemokraták ellenezték.

Volt, aki személyes jellegű fotókat is elhozott a rendezvényre Fotó: Molnár Artúr

Azt fenyegette a kitelepítés veszélye, aki az 1941-es statisztikai összeírás alkalmával német ajkúnak, vagy német nemzetiségűnek vallotta magát, visszanémetesítette a nevét, vagy a Volksbund tagja volt. A kitelepítés alapjául a kollektív bűnösség elve szolgált, okai között pedig gazdasági okok is voltak: kellett a svábok földje, lakóingatlana a földreformhoz, illetve azoknak a felvidéki magyaroknak, akiket majd a lakosságcsere keretében ebrudaltak ki Csehszlovákiából.

A kitelepítés 1946 januárjában kezdődött Budaörsön, és - két lépcsőben - 1948 nyaráig tartott. A kitelepítettek 30 kilós csomagot vihettek magukkal Németországba, ahol nem fogadták őket tárt karral - derült ki Haász Erzsébet szavaiból. Jöttmenteknek, hátizsákos cigányoknak csúfolták őket, a hatóság úgy foglalt le részükre lakást, amit azonban a tulajdonosok sokszor - finom szólva - vonakodtak átadni. A beilleszkedést nehezítette, hogy míg az ottani németek javarészt evangélikusok voltak, addig a svábok katolikusok. Különbözött a viseletük, és nem beszélték az irodalmi németet.

Kitelepítés helyett helyesebb az elűzés szó használata - húzta alá a másik előadó, Horváth György, aki elmondta: ez az elűzetés közel 200 ezer személyt érintett, akik túlnyomórészt kisebb falvakból származtak, és általában csak 4-6 osztályt végeztek. Ezeket az egyszerű, tanulatlan embereket könnyű volt beszervezni, az 1941-es összeírás alkalmával pedig sok múlott a számlálóbiztosokon, akik jobb esetben tanítók voltak, rosszabb esetben volksbundisták.

Videó: Molnár Artúr

Horváth György a kiűzetés két elszenvedőjének szavaival illusztrálta a történteket.