A nap hőse: A Dunából mentett ki egy embert egy helyi férfi

Tisztelt Jegyző Asszony!

2019. július 31-én délután, fél öt táján egy számomra ismeretlen férfi kimentett a Dunából egy másik férfit a Szalki-sziget nagy dunai ágából, a félsziget északi csúcsa közelében.

Azért írok Önnek, hogy felhívjam a figyelmét, az a férfi megérdemelne valamilyen kitüntetést, mert, különösen így utólag értékelve a helyzetet, nagy bátorság, tudás, lélekjelenlét és kockáztatás kellett, hogy a mentés – a magatehetetlen fuldoklóért való beúszás egy különösen veszélyes partszakaszon – sikerüljön. Nagy volt a veszélye annak, hogy a sodrás a kikötött uszályok alá-közé sodorja mindkettejüket. (Így utólag látom úgy, hogy – bár gondoltam arra, szükséges lehet vízbe ugranom – az én akcióm kudarcot vallott volna, mert én az uszályok közelében álltam, s nem lett volna se időm, se erőm a folyással szemben elérni és partra hozni a fuldoklót.)

A bátor férfi már jó száz méterre északra, ahol a szerencsétlen bement-beesett a folyóba, figyelte a történteket, és próbálta kiúszásra bírni a másikat kiáltozva – volt néhány pillanat, hogy ez sikerülhet –, végül egy helyen, ahol a fuldokló közelebb sodródott a parthoz, berohant a vízbe, úszva beérte a hánykolódót, és ott ért vele partra, ahol én is álltam. Élesztgetni próbálta, én meg hívtam a 104-es segélyszámot, és a dunaújvárosi mentősök kb. 11 perc múlva meg is érkeztek. Két fiatalember elébe ment a mentőautónak, nehogy rossz felé kanyarodjanak. Én sem a kimentett, sem a kimentő személyt nem ismerem, de a mentők és a kórház biztosan felvette az adatokat, talán a kimentőjét is. A kimentő és a kimentett valószínűleg jól ismerte egymást, mert a kimentő a kimentettet becenevén (Szepi[?]) szólította, miközben éleszteni próbálta a parton.

***

A segélyhívás anomáliái: Én a 104-es számot hívtam. (Azonnal felvették. Kérdésükre közöltem a várost és irányítószámot, és hogy a Szalki-sziget halászcsárda alatti Duna-partján fekszik a fuldokló. A központos mindenáron a Halász sorra „akarta” az esetet rögzíteni. (De az nem a szigeten van.) Mondtam neki, nem tudok utcát mondani, de szóljon a dunaújvárosi mentősöknek, mert csak egy Szalki-sziget van és csak egy halászcsárda, ők biztosan tudják, hová kell jönniük. Erre áttette a vonalat Fehérvárra, és az ottani, vélhetően már mentős szakembert hamar rá tudtam venni, ne vitázzunk a helyszínen, hanem szóljon a dunaújvárosiaknak. A fehérvári kért, ne szakítsam meg a beszélgetést, és instrukciókkal látott el a fuldokló érdekében.

Ha a 104-es ügyintéző azonnal a dunaújvárosi mentőállomásra kapcsolta, kapcsolhatta volna a hívásom, a mentő percekkel korábban megérkezhetett volna.

Véleményem szerint – különösen a mai technikával – kivitelezhető lenne, hogy a segélyhívás a térben és időben a legközelebbi mentőállomásra, a helyismerettel legjobban rendelkezőkhöz érkezzen be.

Tisztelettel:

Késmárky Péter