Népdalokkal, csönddel és beszédekkel emlékeztek az Országzászló téren

Ezzel megkezdődött a meghívott külhoni magyaroknak, az Országzászló Védnöki Testület képviselőinek és Székesfehérvár Önkormányzatának közös Trianon-megemlékezése. A békediktátum aláírása óta eltelt 99 esztendőre emlékező 99 perces díszőrség az Ereklyés Országzászló Emlékmű helyreállításának 1. évfordulója előtt is tisztelgett.

A megemlékezés résztvevői a vitézi rendek zászlós felvezetésével a Városház tértől az Országzászló térig a Fő utcán vonultak fel. Az ünnepségen felszólalt Füleki Zoltán, Csíkszereda alpolgármestere, Gróf Katalin, Kisgyarmat polgármestere, Rácz Szabó Zoltán, Zenta önkormányzati képviselője, Pásztor Sándor, a Bihar megyei önkormányzat elnöke, valamint Juhász László, Székesfehérvár önkormányzati képviselője, Boór Ferenc, a Fejér Szövetség társelnöke és Kónyi-Kiss Botond, a HVM alelnöke.

Az eseményen Székesfehérvár Önkormányzatát Viza Attila tanácsnok képviselte, aki beszédében úgy fogalmazott: Trianon „nem békeszerződés volt, hanem egy halálra ítélt ország kivégzése. Megfosztottak minket a természeti értékeinktől, a gazdasági infrastruktúráinktól, és kulturális katasztrófa volt egyetemi városaink elcsatolása”. Ám, mint a tanácsnok folytatta, „a magyar nép képes volt arra, hogy felülemelkedjen veszteségén, hogy újjáépítse országát lélekben és testben egyaránt.”

A megemlékezésen – másokkal együtt – közreműködött Dévai Nagy Kamilla Liszt Ferenc-díjas érdemes művész és Bartal Dóra dunaszerdahelyi énekes, aki a címadó népdalt is énekelte.

Harangszóra elnémult sorok

Hiszen nem lehet feledni, nem, nem soha, csendültek fel tegnap kora délelőtt az ismert verssorok az Országzászló téren, a kongó harangszó után, a nemzeti összetartozás napján. Cser-Palkovics András polgármester, Törő Gábor országgyűlési képviselő, Molnár Krisztián, a megyei közgyűlés elnöke és a város szinte valamennyi képviselője részt vett a nemzeti összetartozás napján tartott megemlékezésen. A versekből, visszaemlékezésekből álló, fuvolaszóval kísért műsorral a Tóparti Gimnázium diákjai tisztelték meg ezt a gyászos napot és a megjelenteket.

A diákok elmondták, régi, nagy elődök tollából idézve, hogy nem lehet feledni azt, ami történt az országgal az első világháborút követően. A sosem gyógyuló sebről beszélni kell, ha orvosolni akarjuk. A megemlékező műsort követően az előjárók elhelyezték a virágokat, főhajtással tisztelegtek az Országzászló előtt, majd némán távoztak a helyszínről. Aztán érkeztek sorban a talapzathoz a magyar honvédség képviselői, a huszárok, különböző civil szervezetek delegáltjai, míg végül maguk a műsort adó diákok tették az emlékezés virágait a fehér gerberák borította márványra.