Több megyei településen tartottak megemlékezést, koszorúzást a nemzeti gyásznapon

Fényes példák

– Hatvan évvel ezelőtt a temesvári perben elítélteket – köztük a kommunizmust megdönteni vágyó Szoboszlay Aladár római katolikus plébánost – Aradra szállították. S noha máig nem került elő pontos adat az 1958. szeptember 1-jei kivégzés helyszínéről és nyughelyükről, nagy a valószínűsége annak, hogy az elítéltek Aradon lelték halálukat. Tehát tíz újabb aradi mártírról van szó, akiknek be kellene vonulniuk a köztudatba – adott hozzá a nemzeti gyásznaphoz Hudy Árpád tanár, szerkesztő. Arról is szólt: ezek a példák egyre fényesebben világítanak, hiszen a történelmi perspektívában a valódi nagyságok a távolsággal arányosan nőnek. Mi, magyarok pedig nem szűkölködünk történelmi személyiségekben. Minderre az enyingi 1848–49-es emlékműnél elhelyezett virágok és mécsesek is emlékeztetnek bennünket.

Ma is harcban állunk

Csákváron a Szabadság téri hősi emlékműnél gyűlt össze a maroknyi emlékező, hogy lerója kegyeletét az aradi vértanúk előtt. Ahogy Illés Szabolcs polgármester fogalmazott: „Ami 169 évvel ezelőtt Aradon történt, az nem volt más, mint egy jól megkomponált gyilkosság. Az azt megelőző ítélethozatal pedig szintén előre kidolgozott, lejátszott eljárás, mai szóhasználattal élve koncepciós per. Ez pedig, jól tudjuk, a hatalom tehetetlenségének eszköze.” A továbbiakban utalt arra, hogy a kivégzések és megtorlások után semmi sem lett újra a régi, mert valami végérvényesen megváltozott a Habsburg Birodalomban. A szabadságharcok ideje nem járt le, ma is harcolnunk kell nemzetünk és múltunk, a magyarság és a kereszténység megtartásáért. Az idő dönti majd el, hogy ez a harc számunkra sikerrel végződik-e.

A hős aradi vértanúra emlékeztek

Az aradi vértanúkra, különösen Schweidel Józsefre emlékeztek a kápolnásnyéki Halász-kastélyban is. Vendégként jelen volt Schweidel József két leszármazottja, Kirtsch Annamária és Szabóné Kircsfalusi Katalin, valamint Demeter Zsófi a történész, akik személyes és szakmai megközelítésből emlékeztek a kiváló honvéd vezér őrnagyra.

A kastély állandó kiállításának gyűjteményét gazdagítja mostantól az a Schweidel-pohár, amelyet az ünnepségen L. Simon László országgyűlési képviselő mutatott be a zsúfolásig telt kastélyteremben. Az emléknap kuriózuma volt ez a pillanat, amelyet a családi keresztnél tartott megemlékezés, koszorúzás, mécsesgyújtás és Szabó Ferenc jezsuita szerzetes áldása előzött meg. Az országgyűlési képviselő hangsúlyozta: legfontosabb, hogy emlékezzünk, és a haza hőseit mindig merjük példaképként állítani magunk elé.

Kirtsch Annamária előadásában felidézte Schweidel József alakját, felmenőjére emlékezve kiemelte: a család mindig tisztelettel és büszkeséggel emlékezett rá – akkor is, amikor ezt nem nézték jó szemmel –, de sohasem kérkedtek, dicsekedtek.

Előadás tizenhat vértanúról

A martonvásári Brunszvik-Beethoven Kulturális Központban, majd az Emlékezés terén tisztelegtek a helyiek az 1848–49-es forradalom és szabadságharc vértanúi előtt a gyásznapon. A BBK-ban először Pletser Tamás tartott előadást A 16 aradi vértanú címmel. Az ismert tizenhármakon túl ugyanis volt még három olyan ezredes, akiket október 6. előtt vagy után végeztetett ki Haynau. Az előadó beszélt az osztrák császári tábornokról és kegyetlenségeiről is, majd bemutatta Ormai Auff enberg Norbert honvéd ezredest (kivégezték: 1849. augusztus 22-én), Kazinczy Lajos honvéd ezredest (kivégezték: 1849. október 20-án), Hauk Lajos osztrák származású ezredest (kivégezték: 1850. február 19-én).

Végül a Szent László Huszáregyesület hagyományőrző huszárjai koszorúztak az Emlékezés terén.