Körbenéztünk a polgármester irodájában is

A Kulturális Örökség Napjai alkalmával Székesfehérváron több helyen is tartanak vezetett sétákat. A belváros ékkövének számító Hiemer-házban  Igari Antal megyei főépítész kalauzolta a kíváncsiskodókat. Elöljáróban elmondta:  a teljes nevén Hiemer-Font-Caraffa nevét viselő épülettömböt tulajdonképpen három épület alkotja, s bár egy helyrajzi számon van négy házszám tartozik hozzá. Az  épület, ahol a török kiűzése után Hiemer Mihály, a hentes és mészárosból, illetve marhakereskedőből lett városbíró is lakott, a  rendszerváltás előtt egyaránt otthont adott a zeneiskolának, gyógyszertári raktárnak, tervező irodának, ügyvédi munkaközösségnek és több lakásnak is. Az egyik lakás felújításánál bukkantak rá a falat borító freskóra, s ekkor indult meg a falkutatás, aminek érdekében 1988 és 1990 között az épületegyüttest kiürítették. A ház ettől fogva csipkerózsika álmot aludt egészen 2006-ig, amikor is elkezdődött a felújítás, ami 2011-ben fejeződött be. A példaszerű helyreállítás mintegy 2 milliárd forintot emésztett föl, amiből 15 százalékot tett ki a város által biztosított önerő: az összeg túlnyomó hányadát pályázati támogatásból fedezték.

A séta első állomása az a freskós, boltozott szoba volt, ahol a rendszerváltás előtt  a bazilika kántora lakott. Jelenleg ebben a szobában töltik a boldogító igen kimondása előtti utolsó perceiket az ifjú párok. A séta következő állomása  egy másik, jóval nagyobb, a Liszt Ferenc utcára néző freskós szoba volt, amelyről Igari Antal elmesélte, hogy az annak idején itt található két szobás lakásba 1967-ben költöztek be a szüleivel egy másik tanácsi lakásból. A Moskovszky termet, mert így hívják, Pich Ferenc városi falfestményei díszítik, amelyek roppantul hasonlítanak az iszkaszentgyörgyi Pappenheim-kastély szalonjában találhatókra.

A Hiemer-házban Igari Antal megyei főépítész kalauzolta az érdeklődőket
Fotó: Simon Erika

A Hiemer-házban található a házasságkötő terem, melynek üvegből készült padlóján letekintve egy gótikus épület maradványait láthatjuk. A séta során ezt a gótikus épületet is volt alkalmunk közelebbről megnézni, sőt a pincéjét is megtekinthettük.

A Hiemer-házból a Városházára vitt az utunk, ahol Kulcsárné Németh Mariann vezette végig az érdeklődőket.

A díszterembe érve elmondta: hogy a hatalmas helyiséget a közelmúltban tették alkalmassá egy kihúzható pódium megépítésével előadások, koncertek megtartására, s a képviselőknek helyet adó széksorok rendjét  is akkor alakították át úgy, ahogy az  egy 1938-as fotón látható. A karzat korlátjára  kerültük a történelmi zászlók is, amelyek közt Szent Istváné éppúgy megtalálható, mint az 1956-os lyukas zászló.

A koronázási ékszerek hű másolatai ugyancsak láthatók a fehérvári városházán. Az Aba Novák Vilmos falfestményével díszített beugróban, fülkében a szent korona nettó 13 millióba kerülő mása mellett a múlt évtől az országalma, az idéntől pedig a koronázási kard másolata is ott látható. Annak érdekében, hogy a koronázási palást is kerüljön haza a királyok városába, aláírásgyűjtés indult. A városházi séta alkalmával a polgármester hivatali szobájába is volt alkalmunk bekukkantani. A falat – többek közt – egy, Fehérvár történetét bemutató goblein díszíti. Pekári István munkája 1939-ban aranyérmet nyert New Yorkban. Ha az íróasztalától kinéz az ablakon a polgármester, akkor   tekintete  Mujkó, az udvari bolond az utca fölött egyensúlyozó szobrára esik a tekintete. Az ércalak fölemelt mutatóujjával mintha csak a mindenkori hatalmasokat figyelmeztetné...

A Kulturális Örökség Napjai alkalmával tartott vezetett séták vasárnap is folytatódnak. Rendeznek ilyet az Árpád fürdőben, a Fejér Megyei Levéltárban, a szerb ortodox templomban, a belvárosban, valamint Gorsiumban is.