És Balczó András csak állt és beszélt...

Mesélt a gyermekkorról, Nyíregyházáról, evangélikus lelkész édesapjáról. Arról, hogy szalad az idő. Mesélt arról, a kisfiú miként látta hajdan az élet furcsaságait.

Nagybátyja mondta a gyerek Bandikának, megy a 30 éves  érettségi találkozóra, ő meg elcsodálkozott, 30 év, érettségi, jé, és még élnek közülük...? Ő jövőre az érettségije hatvanadik esztendejét ünnepli Nyíregyházán. Már előre igyekszik nézni, arra az időre, amikor át kell lépni az ismeretlenbe, a túlsó oldalra.

Amikor 15 éves volt, azt gondolta, az életnek nincs értelme. És ha ez így van, olyasmit akar csinálni, aminek értelme van. Senki Alfonznak képzelte magát, mégis öttusa világbajnok akart lenni. Mert ha ez a cél megvalósul, olyan boldog lesz, hogy ezt a boldogságot élete végéig soha senki nem veheti el tőle.

Balczó András: A világ nagyon rossz állapotban van, az emberek nem merik kimondani, amit ki kellene Fotó: Molnár Artúr

– Az emberek nehezen fogadják el, hogy az akarást magamból kell kiizzadni, önmagam megfeszítése árán. Csodálkoztam, amikor mondták: Balczókám, milyen akaraterőd van... Erről nem tudtam, csak azt tudtam, nem akarok nem akarni, és ez volt a kulcs. Az akarásban ott kell, hogy legyen az öröm. Nem voltam tehetségesebb a többieknél, de jobban megláttam az örömöt abban, amit csináltam, jobban is akartam. Balczó András mesélt az öttusáról. Ez a sport olyan, mondta, hogy öt oldalról világítják át az embert. Itt minden kiderül, mert amikor a sportoló végigcsinálja a versenyt, annyira elfárad, hogy nincs lehetőség a színlelésre. Nagyon nem ment neki a vívás,150 centis vékony emberek simán megszúrták. De jött az elszánás, tanult, végül annyira megtanulta a fortélyokat, hogy párbajtőr magyar bajnok is lett. Érettségi után Budapestre került, álma teljesült, világbajnok lett. Majd ötszörös világbajnok.

És nem érezte azt, amit korábban gondolt.

– Elbizonytalanodtam. Miért edzek olyan sokat, ha a jussomat, a várva várt állapotot nem kapom meg? A teljesség érzete hiányzott, kétségbeestem,  oda is lett a szorgalmam. Pedig 3 év múlva olimpia, mi lesz velem, ha nem akarok edzeni? Összeszedtem  magam, de az utolsó három év nyögvenyelős volt. Az ötkarikás játékon a vívás jól kezdődött, de utána mindenki megszúrt. Következett az óriási amerikai Richards, szünet volt, kimentem, sétáltam, és rájöttem, az a baj, hogy görcsössé vált bennem a győzniakarás. Tudtam: úgy kell folytatnom, hogy nincs veszíteni valóm, könnyedén, lezseren kell tenni a dolgomat. Megcsináltam, megnyertem az olimpiát, ezt az állapotot kívánom mindenkinek! Ilyen volt korábban a budapesti világbajnokság, amikor az emberek együtt futottak velem. Balczó András beszélt arról is, hogy szerette volna átadni az öttusában szerzett tapasztalatait. Várt erre 10 évet, de hiába. Hat évig belovagolta az öttusa lovakat, hogy ne mondhassák rá: sértődött ember. Utólag már nem bán semmit. Kijelentette: nem a sikerekre van szükség, hanem egy bizonyos állapotra,ami iránt mindig vágyódunk, mert nem tudjuk, hogy milyen is az az állapot.

– Azt csak akkor ismerhetjük meg, ha belekerülünk, és rendszerint soha nem akkor kerülünk abba, amikor számítunk rá. Nem akartam erőszakoskodni, megelégedtem azzal, ami volt, tudomásul vettem, hiába akartam segíteni,ha nem kellettem. Megalkudni meg végképp nem akartam. Balczó András mesélt arról, hogy esetében, az érzelmek, a lélek, a hit emberében miképp viszonyul a hideg ész, a ráció az érzelemhez, a lélekhez... Elmondta: ha az ember el akar igazodni a világban nem csak azt az ajtót kell kinyitnia, amin belépve ésszel fel tudja fogni a világot. Nem szabad csak a jelen időt vizsgálni, mert az a múlt és a jövő közé van beágyazva. Kérdés: mennyi a jelen idő?

– Megfogok valamit, itt van a kezemben, ez a jelen idő.De amint átteszem a másikba, akkor az máris csak a múltja az egyik kezemnek. A múlt idő szélessége, hosszúsága állandóan összemegy, az ember beleőrülhet abba, hogy  akármeddig felezhetem a múlt időt, mégis mindig megmarad annak az 50 százaléka! De a dolgok az örök jelenben történnek, és a jelen idő ebben a helyzetében maga az  örökkévalóság. Tudni kell: a múltban már, a jövőben még nem lehet tenni, tehát van az örök jelen, amit érzékelhetünk. Az értelemnek kalapot kell emelni, mert látom, ami van, igaz, nem értem, de mégis van, és ez tény. A bajnok szerint a világ nagyon rossz állapotban van. És az emberek nem merik kimondani, amit ki kellene mondaniuk. Mert félnek. Pedig az egyetlen hatékony fegyver a kimondott igazság lehet. De így az igazság mindenkiben megrohad.

– Párizs után védtelenek vagyunk, nincs ötlete senkinek, alattomosan civileket is  ölnek ebben a háborúban. Iszonyú pénzeket mozgatva, embereket becsapva vallást vallás ellen uszítanak. És Balczó Andás verseket idézett, a Bibliából örök tanokat, énekeket mondott. Mélyen vallásos, de mégis nyitott ember, szelíden csibészes humorral. Jó esténk volt vele.