Erdélyi színpadon A lovasok

Nem sokat halogatott a pályázatot kiíró székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház: a nyár után induló évad kezdetén mutatták be a székesfehérvári Adorján Viktor A lovasok című drámáját, amely sejtelmes cselekményű, a humort sem nélkülöző, korunk problémáit felvető színpadra szánt írás. A rendezője egy országosan is ismert kolozsvári színész, rendező, író, Hatházi András, a szereplők pedig a teátrum többnyire fiatal művészei. Ezért is volt különösen kíváncsi Adorján Viktor a szerepek megformálására, hiszen nem mindenki feleltethető meg az életkori sajátosság miatt a drámabeli szereplőnek – s kellemes meglepetésben volt része.

Októberben utazott, élményeiről így mesélt: – A bemutatót október 3-án tartották, én ezen csak egy videóüzenet formájában „voltam jelen”. Később láthattam a darabot, és legnagyobb örömöm az volt, hogy minden csűrés-csavarás és koncepció ellenére, az előadás végül is arról szólt, amiről én írni akartam. A konzervatív dramaturgiával írott, kisrealista játékmódban elgondolt, mintegy 80-90 perccel kalkuláló darabból lett egy két részben játszott, 3 órás nagyszínpadi opusz, sok betoldással, kevés húzással, szerzői utasítások beolvasásával, vetítéssel, árnyjátékokkal, betétszámokkal, s persze sok-sok zenével.

Adorján Viktor és darabja, fiatal, lelkes, székelyudvarhelyi szereplői, az ottani teátrumban (Fotó: FMH-illusztráció)

Viszont mindez egy olyan rendezői ötlethez kapcsolódott, ami mégis rendet tartott és az eredeti irányba vitte adarab egészét is – fogalmazott Viktor, aki összességében nagyon érdekes előadást láthatott, amelynek feltétlen örült, hiszen a nézők, a színészek is szerették.

Azt is elmondta még:– Az előadást megelőzte egy könyvbemutató, ahol a két éve meghirdetett pályázat kiválasztott darabjaiból szerkesztett kötetről, dráma és színház viszonyáról volt szó. Hoztam is a könyvből, amelyből a Vörösmarty Könyvtárban és tagkönyvtáraiban, valamint az Aranybulla Könyvtárban, a VOKE és természetesen a Gárdonyi Géza Művelődési Ház könyvtárában már található egy-egy példány. Azt, hogy a darabot láthatja-e a fehérvári közönség akár az én vagy más rendezésében, esetleg vendégjátékként, egyelőre nem tudom. Ez természetesen nem az én döntésemen múlik.

A drámát elküldtem Szikora Jánosnak, a Vörösmarty Színház igazgatójának még a nyáron, megjelent a Hitel 2013. júliusi számában is, tehát „hozzáférhető” – tudtuk meg Adorján Viktortól, akinek jelenleg is bőven van elfoglaltsága a Gárdonyi Géza Művelődési Ház és Könyvtár vezetése mellett. Magánemberként ugyanis vázlatokat készít a nemrég megjelent Világváltó Nevenincs című meseregénye folytatásához, foglalkozik a klasszikus görög vallás és színház kapcsolatának kutatásával, illetve egy elektronikus, kortárs színházi adatbázis létrehozásában is közreműködik.