Megkoronázták Istvánt

A Történelmi Romkertben-Nemzeti Emlékhelyen láthatták a nézők a koronázási szertartásjátékot, az István című oratóriumot. A szombaton és vasárnap (valamint a pénteki főpróbán) bemutatott előadás rendezője Szikora János, a Vörösmarty színház igazgatója.

A szövegkönyvet eredeti források felhasználásával Szikora és Matuz János készítették. Istvánt Varju Kálmán, Asztrikot Tordy Géza, a Püspököket Trokán Péter és Lábodi Ádám alakította, a Szertartásmester Mihályi Győző volt. A zeneszerző Horváth Károly, a látványtervező Szendrényi Éva, a jelmeztervező Kovács Yvette Alida.

A szertartásjátékban több, mint kétszázan vettek részt, köztük székesfehérvári kórusok, kamarazenekar, az Alba Regia Táncegyüttes. Az ország legnagyobb szabadtéri színpadát építették meg az előadáshoz, a nézőtérre csaknem háromezren fértek el. Látványos színpadi és fénytechnikát alkalmaztak, emelkedő-süllyedő hatalmas vaskoronával és kivetítővel.

Történt ez a Történelmi Romkertben, az egykori Nagyboldogasszony templom helyén-felett épített hatalmas színpadon, telt ház, majdnem 3 ezer néző előtt. A tetszésnyilvánítás nem volt viharos, de ezt tudjuk be a témának, az alkalomnak, meg aztán egy ilyesféle szertartást vagy annak valamely részletét nem lehet visszatapsolni, mint egy operett népszerű slágerét.

Jó ideje már lázasan készülődött a Vörösmarty Színház és a város erre a bemutatóra, amelynek a látványon, a bemutatott szertartáson túl természetesen többletjelentése van. Hiszen a Szent István Emlékévben vagyunk, Székesfehérvár tiszteleg és emlékezik az 1938-as emlékévre, amely kiemelkedő volt a város életében–történetében.

Középen Asztrik, akit Tordy Géza Kossuth-díjas színművész, a Nemzet Színésze alakított a koronázási szertartásjátékban (Fotó: Koppán Viktor)

A teátrum igazgatója, Szikora János pedig már pályázatában jelezte, hogy fel akarja építeni a lelkekben a székesegyházat. Ennek az építkezésnek pedig igazi fundamentuma az államalapító király, István megkoronázását megidéző szertartásjáték. Amely nem biztos, hogy minden részletében úgy zajlott le, ahogyan most láthattuk, de nagy valószínűség szerint így történhetett. Pontos leírásaink nincsenek róla, mindenesetre Szikora és forgatókönyvíró társa, Matuz János eredeti középkori források alapján próbálták rekonstruálni a ceremóniát, ahol pedig nem állt rendelkezésre történelmi dokumentum, ott fikcióval pótolták a hiányzó részeket.

A hitében megerősödött István, őt Varju Kálmán játszotta az előadásban (Fotó: Koppán Viktor)

Az sem tudható, hogy részt vett-e szertartásmester a királyi aktuson. Itt a szerzők viszont beleírták a figurát, azért, hogy eligazítsa a nézőt a gesztusok, szertartások erdejében, például a legősibb aktus, az olajjal való felkenés rítusában. A fehérvári előadásra ehhez megnyerték Mihályi Győzőt és szinkronszerepekhez is gyakran használt baritonját. István királyt Varju Kálmán, a két, a szertartásnál segédkező püspököt, Domonkost és Istvánt Trokán Péter és Lábodi Ádám, míg Asztrik koronázó érseket Tordy Géza „alakítja”.

Ismert színészek, akikre kíváncsiak a nézők, ám nem véletlen az iménti idézőjel. Éppen Tordy Géza nyilatkozta lapunknak, hogy ez nem színészi szerep, hanem feladat, magatartás, gesztusrendszer. Olyan feladat azonban, ami megtisztelő, amit nem illik visszautasítani. S valóban, igazi színházi előadást hiába keresnénk.

„...Géza... fiát, a Vajk néven született Istvánt a mindenható örök Isten Magyarország élére emelni méltóztatja” (Fotó: Koppán Viktor)

Az előadás zene (magyaros motívumokban gazdag „világzene”, szerzője Horváth Károly), liturgikus szöveg, ének, színpadi és fénytechnika egyvelege. tűzzsonglőrökkel, kórusokkal,, táncosokkal, hatalmas, fénybe boruló, emelkedő-süllyedő fémkoronával, kivetítővel. Ez az a műfaj, amely hatásvadászatba, harsányságba, nota bene, giccsbe hajolhat át.

A látványos színpadi megoldásokat kedvelő Szikora jóvoltából megúsztuk ezt, és az előadás is rövidebb annál, amit korábban említettek. Mondhatnánk, szerencsére, mert így is néha hosszabbnak éreztem a kelleténél. Ám az öltönyös–kamerás ember jelenléte kicsit zavaró volt, noha tudjuk, ő a kivetítőn látható részletekhez kellett. Mindenképpen dicséret illeti viszont az Alba Regia Táncegyüttest (koreográfus Majoros Róbert.) Arról nem végeztem közvéleménykutatást, hogy a bemutató nyomán kezdett-e épülni a lelkekben az istváni székesegyház. Jövőre mindenesetre Szent László következik. Őt is koronázzák.