Mesterpilótából kabuli Mikulás

Hanyatt feküdtem egy kékre festett  konténerben és a tetőn doboló esőcseppeket hallgattam. Bent rekedt egy ciklon Koszovó hegyei között, amely nem tudott kijutni onnan, csakúgy, mint én sem. A gond azzal volt, hogy katonai géppel repültünk Pristinába, de autóval próbáltunk hazajutni, ám mivel az útlevelünkből hiányzott a belépő pecsét, a szerbek szerint illegálisan érkeztünk a tartományba. Visszakönyörögtük magunkat a magyar bázisra, majd  felhívtam Paksi János barátomat, aki néhány nap múlva sikeresen "evakuált" minket egy AN 26-os fedélzetén. Soha nem felejtem  el a megkönnyebbülést, amikor  a légcsavarok beleharaptak  a levegőbe. A zúgás állandósult odafent és     békés, szótlan magányba kényszerített minket és a hazafelé tartó, szabadságos katonákat.

Senki sem tudta, hogy ő lesz Kabulban a Mikulás, ezért mindenkit meglepett, amikor megjelent beöltözve az ünnepségen. A veszély, az egymásra utaltság különös jelentőséget ad a családtól távol  töltött karácsonyoknak... Jelmez nélkül a szeretett és tisztelt típus, az AN 26-os mellett

Most persze hangosak vagyunk, mert bort fejtünk Kardos Tibor pákozdi pincéjében. 

Paksi János családja tősgyökeres pákozdi, az öregek mind ismerik őket. Nagyapja gazdálkodott, aztán édesapja  szakmunkás  volt a Köfémben, édesanyja élete felét a kereskedelemben töltötte. Tehát nem volt semmi olyan előzmény, amely arra utalt volna, hogy az ifjú Paksiból egyszer még kitüntetett hadi pilóta lesz. - Mégis, már  az óvodában erről beszéltem, Gorgyán Maris néni a tanúja - emlékezett nevetve, aztán összeraktuk egy   pályafutás mozaikjait, amely  a legtapasztaltabb pilóták közé emelte a pákozdi férfit. Már 14 évesen repült Győrben,  aztán Tatán katonai középiskolába járt. Következett Szolnokon a repülőtiszti főiskola, az orosz nyelvtanfolyam és három év  az akkori Szovjetunióban, Frunzében, ahol csak külföldi repülősöket képeztek.  Miután  1989-ben végzett,    
Mi 24-es harci helikopteren kezdett repülni Szentkirályszabadján: akkor már hadnagy.

Hogyan lett a helikopteresből egy  AN 26-os pilótája?  - Bevallom, oka volt a váltásnak...  Nem jöttem ki a parancsnokommal, és mennem kellett. De szerencsém volt, mert már nem repülnék, ha akkor nem szúrnak ki velem. 

Tehát átképzés következett 1995-ben, két év múlva navigátori vizsgát tett, így ma már oktató-berepülő jogosítványa van.  Azt mondja, helikopterről könnyebb átülni a merevszárnyúra, mint fordítva, így a váltás nem okozott gondot. Tizennégy iraki szállításban vett részt, közöttük olyanban is, amikor a légtér zárva volt. A koszovói utak mennyiségét csak megtippelni lehet, s ő repülte először Afganisztánba az AN 26-ost úgy, hogy a tiszta repidő  30 óráig tartott. A fél világot meg kellett kerülniük, mert több ország megtagadta, hogy belépjenek a légtérbe.

Persze,  lelőhették volna.

- Az iraki utak mindegyikében  benne volt ez  a pakliban. A technika a következő: 5-6 ezer méteren berepültünk a reptér fölé, és akkor spirálban ereszkedtünk. Távozáskor tíz méter magasan a pálmafák között elrobogtunk a repülőtértől,  utána következett egy nagyon intenzív emelkedés. Izgultunk persze, de azt nem lehet halálfélelemnek nevezni. Jól tudtam, mekkora a különböző rakéták hatótávolsága, de lekötött  a feladat. Ha jön  a rakéta,  úgyis minden nagyon gyorsan megy. De   amit a földön elméletben száz  százalékra tudsz, az odafent csak ötvenet ér.     Ötezer órát töltött a levegőben,  2007-ben századosként Aranykoszorús első osztályú repülő-hajózó tiszt lett.   Ezért rábízták  Orbán Viktor, Göncz Árpád, Sólyom László, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon és Szili Katalin életét   ezek voltak a VIP-szállítások.  De volt ő Afganisztánban Mikulás is, amikor   2008 szeptemberétől 2009 áprilisáig légi hadműveleti tisztként szolgált   a hadműveleti központban. Csendben és titokban beöltöztették a bajtársak piros ruhába, majd  szakállat ragasztottak rá. Megható, soha nem felejthető  karácsonyi ünnepség volt. Afgán szabók varrták  a jelmezt és cseh, német, belga, szlovák és bolgár katonák nyelték velük a könnyeiket hazagondolva.  A magyar katonalányok tyúkhúslevest főztek, pörköltet készítettek,  pogácsát sütöttek.

Így lett  Jánosból egy csupa szív  afganisztáni Mikulás.  

Párjával  Tökölön ismerkedett meg, ő is lehúzott kétszer hat hónapot Afganisztánban. Az ilyen együttéléshez nagyon sok tolerancia kell,  amely a távollét mellett  kibírja  azt is, hogy a másik a vásárra viszi a bőrét.  Jánoshoz egyébként nem külföldön  járt  a legközelebb a kaszás, itthon történt, hogy helikopterével egy másik forgószárnyúval   ütközött  a levegőben. Összeakadt a két forgólapát 90 méteren, de sikerült épségben letenniük a gépeket.   Már leszerelt, de ma is repül. Mire befejezzük a bor fejtését, már ismerem az egész  életét, de barátsága számomra nem csak ezért értékes.  Egyszer  hazahozott engem a háborúból, így aztán          hiába volt Afganisztánban Mikulás, nekem inkább   az őrangyalom marad.

Senki sem tudta, hogy ő lesz Kabulban a Mikulás, ezért mindenkit meglepett, amikor megjelent beöltözve az ünnepségen. A veszély, az egymásra utaltság különös jelentőséget ad a családtól távol  töltött karácsonyoknak... Jelmez nélkül a szeretett és tisztelt típus, az AN 26-os mellett