Horváth Imola a Volánban kezdte pályafutását, jelenleg Svédországban korongozik a fehérvári tehetség

Az utóbbi két évben hirtelen pörögtek az események a 19 éves hokis életében. Biztos pont lett a felnőtt válogatottban, amely a sportág elitjében szerepelt a világbajnokságon, majd Svédország igazolt a MAC együtteséből.

- A pályafutásomat hétévesen kezdtem, amikor Fehérvár AV19-ben szereplő testvérem edzését nézve megtetszett a jeges sportág, de akkoriban nem gondoltam, hogy a hokinak köszönhetően most Svédországba fogok élni. Mindkét testvérem a Volánban játszik, a bátyám, Milán immár a felnőtt csapatban, valamint szóhoz jut a válogatottban is. Húgom, Niki a fehérvári, női csapatot, valamint a fiú U16-os gárdát erősíti. Hasonlóan lánytestvéremhez, én is sokat játszottam fiúknál, szinte az eddigi karrierem egészét közöttük töltöttem, csak az utóbbi három szezonban szerepelek lányok között is. Kicsi korom óta fiúkkal nőttem fel, eleinte furcsa is volt, hogy az utóbbi időben a gyengébb nem képviselői között lépek jégre.

Amikor van ideje, hazalátogat, sokszor megjárta már Budapest-Göteborg távolságot. „Legutóbb újévkor voltam otthon, december 31-én utaztam és január 3-án tértem vissza Göteborgba, sikerült Fehérváron szilvesztereznem. Amikor szülővárosomban töltöm a napokat, a Hydro Fehérvár AV19 minden meccsén ott vagyok, valamint a Titánok összecsapásain is, ugyanis a barátom náluk szerepel, csatárként. Göteborgban természetesen a neten nézem a meccseket.”

Imola csatárként, center vagy szélső poszton bevethető. Az első jelentős élménye a 2017-ben rendezett, U18-as világbajnokság volt Budapesten.

- A nyitómeccsünket Szlovákia ellen vívtuk, később megmérkőztünk Ausztria, Franciaország, Németország és Norvégia csapatával. Az utóbbi két vb-t bronzéremmel zártunk 2019-ben és 2020-ban. Klubszinten két évig a párhuzamosan szerepeltem a lányoknál és a fiúknál, előbbieknél a MAC-ban, utóbbiaknál maradtam a Volánban.  Az idő múltával előnyben részesítettem a női együttest, ott több meccset vívtam, de természetesen fiúknál is szerettem játszani. Soha nem bántam meg, hogy a hokit választottam, a sportágamnak köszönhetően rengeteget tanultam, például alázatot és harcosságot. Továbbá fontos, hogy nagyon sok helyre eljutottam a világban.  Amikor kicsi voltam, a szüleim próbáltak megfelelő sportot találni nekem, sok dolgot kipróbáltam a balettől kezdve a kézilabdáig. Úgy gondolom, ha nem jégkorongoznék, valószínűleg a kézilabdát űzném. Elmúltam 14 éves, amikor először tagja voltam az U16-os válogatottnak, a felnőtt nemzeti együttesben 17 évesen mutatkoztam be, tétmeccsen először a 2021-es vb-n játszottam, előtte tornákon és  felkészülési meccseken öltöttem magamra a címeres mezt. A válogatottban sokszor cserélődnek a sorok, nincsenek állandó társaim, a tavaly nyári vb-n Pintér Lilivel és testvérével, Hannával szerepeltem együtt. A cél a tapasztalatszerzés volt, három vereség mellett egyszer nyertünk, a  dánok ellen. Két éve játszom folyamatosan a válogatottban, utoljára novemberi, Csehországban rendezett olimpiai selejtezőn léptem jégre, Chomutovban. A norvégokat 5-3-ra, és a lengyeleket 11-1-re vertük, azonban a házigazdáktól kikaptunk, a második helyen zártunk, nem jutottunk ki rövidesen következő, pekingi, téli olimpiára. Remélem, a következő ötkarikás játékokon ott lehetek.

A nyáron igazolt a Göteborg együttesébe. Hazatért a kanadai vb-ről, aztán indult északra édesapjával.

- Ő kísért el, segített mindenben, de pár nap után hazatért, akkor kezdődött számomra az igazán nehéz időszak.  A bajnokság sokkal jobb, mint a hazai, tíz együttes küzd, az alapszakaszban mindenkivel négyszer találkozunk, ami nagyon sok meccset jelent. Sokkal pörgősebb a játék, gyorsabban kell döntéseket hozni, mivel tapasztaltabb hokisokkal harcolok, olimpikonokkal és világbajnokokkal. A csapatunknál fiatalok szerepelnek a világ minden tájáról, a svédek mellett érkeztek sportolók Csehországból, Franciaországból, de máshonnan is. Heti négyszer jégen edzünk, hétvégén pedig jönnek a meccsek. Nálunk nincs profi játékos, ezért kerül sor az edzésekre délután, napközben így mindenki dolgozik vagy tanul. A csarnokunk Angeredben található, jól felszerelt sportkomplexum, van kosárlabda, kézilabda pálya, uszoda és konditerem. A meccseket csak oltási igazolással lehet megtekinteni , nincsenek sokan a lelátón, de többen, mint az otthoni bajnokikon, amiket a lánycsapatommal vívtam. A női hokiból nem lehet megélni a svédeknél sem, pedig ez elit bajnokság, top divízió. A szüleim támogatása nélkül nem lehetnék itt, most csak a hokival foglalkozom, továbbá angolul és svédül tanulok, illetve gőzerővel készülök rajzfelvételire, ami márciusban következik.  Ha sikerül, jövőre egyetemista leszek.