Fekete Dániel, az egykori csatár Vorarlbergen edzősködik

Az utóbbi tíz évet az osztrák második vonalban töltötte, a Dornbirn, majd a korábbi Euroliga-győztes VEU Feldkirch együttesében. A profi hokival a nyáron szakított, az osztrák harmadosztályban érdekelt Hohenems csapatában korongozik. A Dornbirn Bulldogs utánpótlásában tevékenykedik, valamint egy híradástechnikai cégnél dolgozik főállásban, a kelet-európai régió tartozik hozzá. Ha teheti, megnézi a Dornbirnban vendégszereplő fehérváriakat. Szép emlékek fűzik a Volánhoz, 2008 nyarán érkezett Fehérvárra, az első két szezonja remekül alakult, a harmadik kevésbé, a klub nem hosszabbított vele szerződést, visszatért Ausztriába, ahol gyerekéveit is töltötte.

- Tizenhat évesen kerültem ki, a hazai szövetség főtitkára, Kovács Zoltán segített, Feldkirchben kaptam lehetőséget. Előzőleg Klagenfurtban, a rekordbajnoknál is megfeleltem a próbajátékon, azonban az ottani szereplésem fizetős lett volna, más lehetőséget kerestünk a szüleimmel, Feldkirchben vállalták a taníttatás, a szállás, az étkezés és a sportolás költségeit. A hazainál nagyságrendekkel jobb körülmények közé kerültem, a VEU Feldkirch akkoriban nem csak Ausztria, Európa legjobb csapat volt, 1998-ban megnyerték az Euroligát, ami a futballban a Bajnokok Ligáját jelenti. Nemzetközi, sőt, világklasszisok szerepeltek itt, a svéd Gustafsson, Rundquist, mindketten világbajnokok, utóbbi kétszeres olimpiai bronzérmes is, továbbá voltak itt kanadai sztárok is, valamint 1998 nyarán érkezett a szintén világbajnok svéd, Jonas Bergqvist is. Elképesztő csapat volt, a Feldkirchben rendezett fináléban 5-3-ra verték a Dinamo Moszkvát. Egy évvel később kerültem ide, pár nap múlva edzőmeccset vívott itt a Tampa Bay Lightning, 5-2-re nyertek a floridaiak. Az ifiben játszottam, a felnőttekkel edzettem, azonban a klub azzal, hogy előzőleg a kontinens legjobbja lett, túlköltekezett, gyakorlatilag becsődölt, az osztrák második vonalba került, ahol azóta is szerepel. A felnőtteknél 19 évesen mutatkoztam be, majd Lustenauban folytattam az első osztályban, aztán Grazba igazoltam. Nem sikerült jól ez a kirándulás, rossz évem volt, kevés gólt ütöttem az EBEL-ben a 2004-2005-ös idényben, visszatértem a második vonalba, Dornbirnben nagyszerűen ment, az első idényben 33 meccsen 34, a másodikban 34 derbin 42 pontot jegyeztem.

A norvég élcsapat, a Trondheim szerződtette, ahol remekül érezte magát, nem is teljesített gyengén, tagja volt a 2008-ban, Sapporóban remeklő, a Divizió 1-ből a világ legjobbjai közé kerülő, Pat Cortina által irányított magyar válogatottnak. Fehérvárra szerződött, a második EBEL-es idényét kezdő Alba Volánhoz.

- Ocskay Gabi bácsi hívott a sikeres vb-t követően, bár marasztaltak az északiak, hazatértem Norvégiából. Gabi bácsinak sokat köszönhetek, de a korosztályom többi tagja is. ismét az EBEL-ben játszhattam, ráadásul a Volánban voltak családi kötelékeim, nevelőapám, Kiss Tibor tagja volt az első, fehérvári bajnokcsapatnak 1981-ben, később ő volt vezetőedzője az 1999-ben, tehát 18 év elteltével ismét aranyat szerző együttesnek. Két féltestvérem, ifj. Kiss Tibor és Kiss Gábor is éveket töltött a csapatban, a kilencvenes évek végén. Jól éreztem magam Fehérváron, nagyszerű közösségbe kerültem, különösen kötődtem ifj. Ocskay Gáborhoz, a halála nagyon megviselt, 2009. márciusában. Az első két szezonommal nem volt gond, előbb 27, majd 19 pontot gyűjtöttem, azonban a harmadik nem sikerült jól, mindössze nyolcat, három gólt lőttem és öt gólpasszt adtam. Igaz, kevesebbet is játszottam, a kanadai edző, Kevin Primeau nem számított rám. Ő volt a szövetségi kapitány is, a korábbi trénereknél mindig játszottam a nemzeti együttesben, nála nem, a 2011-es, budapesti, Divízió 1-es vb-ről az utolsó keretszűkítésnél maradtam le. Nem volt nagy szakember, rövidesen távozott a kispadról Fehérváron és válogatottnál is. Visszatértem a Dornbirn csapatához az Alpenligába, egy év múltán pedig Feldkirchbe igazoltam, ahol kilenc idényt húztam le. A legjobb helyezésünk a 4. hely volt, többször felmerült, hogy a klub visszatér az EBEL-be, ám ez nem következett be, a Dornbirn 2012-ben csatlakozott, amikor én távoztam. A nyáron búcsúztam a Feldkirchtől – az utolsó idényben már védőt játszottam -, az osztrák harmadik vonalban érdekelt, szomszédos település, az SC Hohenems az új együttesem. Feldkirchben átalakult a keret, itt viszont együtt szerepelek a régi öregekkel, akikkel sok évet húztunk le közösen, heti kétszer edzünk, hétvégén jön a meccs, némi pénzt is fizetnek. Vezetjük a tabellát, ellenfelünk nem nagyon van. Új a pályánk, igaz, nyitott, telt ház, 600 néző van a derbiken, azt mondta a polgármester, ha megnyerjük a bajnokságot, befedik a létesítményt. A panoráma csodás, a hegy lábánál, a hangulat pedig olyan, mint otthon, huszonöt éve, a bajnokikon a hőskorban.

Amikor tíz éve visszatért a másodosztályba, a hoki mellett dolgozni kezdett, a szomszédos Svájcban, St. Margaretenben – mindössze 5 km-re a lakóhelyétől -, fogászati gyémántfúrókat gyártó vállalkozás egyik részlegét vezette.

- A céget eladták, az üzemet Münchenbe telepítették, ahova mehettem volna, azonban a család miatt fel sem merült, hogy távozom. A nejem osztrák, a kislányom, Emilia három és fél éves, ide köt bennünket minden. Pár éve egy Lustenauban székelő osztrák, sporteseményeken használatos időmérőket és LED-falakat gyártó és forgalmazó cégnél dolgozom, a kelet-európai értékesítés tartozik hozzám. A síversenyek hatvan százalékán a mi termékeinket használják a nagyvilágban. Az osztrák állampolgárságot nem vettem fel, megtehetném, de le kellene mondanom a magyarról, mert a kettős megoldás már nem létezik. Itt már osztráknak számítok, mivel gyerekkorom óta gyakorlatilag itt élek – leszámítva a norvégiai és a fehérvári éveket – minden jog ugyanúgy megillet, mint a helyieket. A nyár óta sportvezetőként is dolgozom, a Dornbirn utánpótlásában, saját csapatom nincs, két kollégával a szervezéssel foglalkozom, profi edzőink vannak, a helyiek mellett dolgozik itt szlovák és cseh tréner is. Közben figyelem a hoki eseményeit, a Hydro Fehérvár AV19 eredményeit különösen. Magosi Bálinttal és Bartalis Istvánnal anno együtt játszottam a válogatottban.