Erőn felül teljesítettek a csapatok

Minden szakembernek egyöntetűen négy kérdést tettünk fel, és kaptunk ezekre választ:

– Mi volt a célkitűzés, mit sikerült megvalósítani, mi az, amiben hiányérzete van?

– Hogyan tekint vissza erre a szezonra?

– Miben fejlődött, illetve mi az, amiben elmaradt a várakozásoktól csapata teljesítménye az eltelt idényben?

– Melyik mérkőzésükre emlékszik vissza előszeretettel, és melyik az a találkozó, amelyet a legszívesebben elfelejtene?

4. Sárbogárd 28 14 6 8 47-40 48

Pajor László szakmai igazgató: – Konkrétan nem tűztünk ki célt, mivel a tavalyi alapcsapatból az elmúlt évben hat olyan játékos távozott, akik jelentős rutinnal bírtak, és az ő pótlásukat első szándékból a helyi utánpótlásból próbáltuk megoldani. Egész jól sikerült, persze részben, mert hat embert nehéz pótolni utánpótlásból. Ezenfelül az volt a cél, hogy az utánpótlás játékosok mellé olyanokat próbáljunk találni, akik passzolnak ahhoz az elképzeléshez, amelyet szeretnénk megvalósítani. Ez azért megyei másodosztályból jobbára sikerült, nem igazoltunk hatalmas neveket, de a meglévő játékosok mellett ezek a fiatalok is már az alapozásnál megmutatták, hogy csapatként jól fognak működni. Úgy véltük, hogy építsünk csapatot, és azzal a nyolcadik hely környékét céloztuk meg. Ezt bőven túlteljesítettük, az év elején nagyon kevesen gondolták azt, hogy mi a negyedik helyen fogunk végezni. Azt beszéltük meg a játékosokkal az utolsó forduló előtt, hogy a saját kezünkben van a sorsunk és a lehetőség az érem megszerzésére, de a nálunk is dinamikusabban játszó és sokat fejlődő Ercsi megérdemelten győzött a bronzmeccsen Sárbogárdon. Nekünk ez a negyedik hely elismerés és szép teljesítmény! Leginkább az egyéni hibák miatt van hiány­érzetem, még előrébb végezhettünk volna, igaz, attól féltem, hogy az új csapat építésénél jönnek majd a hullámvölgyek, de ezeket kiküszöböltük. Leszámítva az idény indulását, amikor négy meccs után két pontunk volt, de én akkor is a pozitívumokat láttam. Sajnos jelentős egyéni hibák okoztak pontvesztéseket. Az utolsó mérkőzésen talán túlzottan akartunk, és nem voltunk eléggé higgadtak, és ezért nem lett meg a bronzérem. Inkább azonban az egyéneknél van némi hiányérzetem, több olyan pontot vesztettünk el, amely óriási hiba következtében történt. Azért volt rendkívüli a szezon, mert december közepén kezdtünk el alapozni – ilyet még nem csináltunk –, és tavasszal 18 mérkőzést játszottunk, s mellette a kupában is szerepeltünk. Ez nagyon nagy erőfeszítést kívánt a csapattól. Nem panaszkodtam a sérültekről, de volt olyan (Németh Kristóf), aki már az első fordulóban kiesett. Rajta kívül Horváth Zsombor és Rodenbücher Tibor is nagyon sokat hagyott ki. Pontosan ebben láttam a csapat erejét, hogy még így is ilyen teljesítményt tudtunk elérni, és erre büszke lehet a csapat, valamint az egyesület. Szívesen emlékszem vissza a martonvásári fordításra, amikor 1-3 után nyertünk 4-3-ra. Ott éreztem a legjobban a gárdán, hogy együtt vannak. Az egy jó, lüktető mérkőzés volt. Ami nagyon zavart, hogy Sárosdon úgy kaptunk ki 5-0-ra, hogy végig partiban voltunk, de kétszer volt olyan három-négy perc, amikor külső körülmények befolyásolták a mérkőzést, és nagyon rosszul jöttünk ki belőle, de idesorolhatom a hazai Sárosd elleni, illetve a mányi mérkőzéseket, amelyek elég rosszul érintettek.

5. Főnix FC 28 14 4 10 60-49 46

Pavlik József vezetőedző: – A célkitűzésünk az volt, hogy a 16. évet betöltött játékosaink megmutassák magukat a felnőtt csapatban. Ez többé-kevésbé sikerült, viszont rá kellett jönnünk arra, hogy meghatározóak a felnőtt játékosok, rutin nélkül nincs esélyünk arra, hogy akár a feljutásért is harcoljunk. Emiatt a tél folyamán volt egy kis módosítás, több játékost igazoltunk a döntő posztokra. Gondolok itt Büki Baltazárra, Somogyi Szabolcsra, valamint Molnár Dominikra, igaz, ő csak néhány mérkőzésen segített bennünket, mert megsérült. A két említett játékos bizony nagyon sokat tett, és hozzájárultak ahhoz, hogy ez a fiatal csapat a kellő rutint megszerezze, és úgy szerepeljen, ahogy elvárjuk. A célunkat elértük, mert ezt az évet szántuk rá, hogy a fiataljaink megméressék magukat. Annyi meccset játszottak az U17-es és az U19-es csapatokban, illetve felnőttek között, hogy az szinte már csodaszámba ment. Van olyan játékosunk, aki 51 mérkőzést játszott ebben az évben. Nem véletlenül mondják a szakemberek, hogy a rutinszerzésnek a legjobb módja a mérkőzés. Talán a végére el is fáradtunk egy kicsit, pontosan a sok játék miatt. Az edzéseink is úgy zajlottak, hogy próbáltuk szinten tartani a társaságot, hogy frissek legyenek. Egyébként a Covid-helyzet is nagyban befolyásolta a mérkőzések lejátszását a rengeteg halasztás miatt. Igen megterhelő volt a gyerekeinknek, ettől függetlenül azonban ott vagyunk, ahová valók vagyunk, ez elvitathatatlan. Hiá­ba játszottunk jó meccset, és hiába vertük meg a Sárosdot, ők még előrébb tartanak nálunk. Hiány­érzetem leginkább abban van, hogy a heti öt edzés, amit látunk a 16-17 évesektől, érdekes képet mutat. Sokkal dinamikusabb, kreatívabb és jobb futballt játszanak edzésen, mint ami kijön stressz­helyzetekben, a meccsek közben. Nekünk amin változtatni kell a nyáron a játék gyorsítása mellett, hogy a mentális felkészülésünk rendben legyen, ez lesz igazából a fókuszban. Egy elég rossz szezon volt, összességében sok volt a halasztás, a bizonytalanság, és a játékosok edzésekre sem tudtak járni, mert a munkahelyükkel voltak inkább elfoglalva, nehogy elbocsássák őket. A legszívesebben a Sárosd elleni győzelemre emlékszem vissza, valamint mindkét Mór elleni összecsapásra, dacára annak, hogy ezen a két mérkőzésen vereséget szenvedtünk. A leginkább a Tordas elleni találkozót felejteném el, az egy-hatot. Ott valami nagyon nem működött…

6. Bodajk SE 28 13 6 9 42-27 45

Kovács Zoltán vezetőedző: – Az 5–8. helyet néztük ki ma­gunknak az év elején. A szezon előtt ezt is egy kicsit meredeknek, nehezen elérhetőnek gondoltuk. Szerencsére az idény második fele jól alakult, és maximálisan elégedettek vagyunk a hatodik hellyel. Egyáltalán nem mondanám, hogy bármilyen hiányérzetem lenne, remek évet zártunk. Nyilván voltak olyan mérkőzések, amelyeket nem nyerhettünk volna meg, de győztünk, de voltak olyanok is, amelyeket szerencsével hoztunk sokkal erősebb csapatok ellen. A szezon eléggé hullámzó volt a Covid miatt, egyáltalán nem volt könnyű már eleve egyben tartani a társaságot, és megfelelő létszámmal edzéseket tartani, de le a kalappal a játékosok hozzáállása előtt. Példaértékű volt mindenkinek a munkája, ez is hozzájárult ahhoz, hogy elértük ezt a nagyon szép eredményt. Májusban nyolc mérkőzést játszottunk, hozzáteszem, kevés csapatnak van bő kerete egy ilyen sorozathoz. Ezt még tetézte, hogy kevesen voltunk sok sérülés miatt. Akadt olyan meccs, amikor egy-két cserével tudtunk játszani. Nem értettem azt, hogy amatőrként miért kell nyolc mérkőzést sűríteni egy hónapba. Ennek is megfeleltünk, leginkább egységben fejlődött a csapat. Kialakítottunk egy olyan játékot, amely a leginkább passzol a tudásunkhoz. Ezt lehet továbbfejleszteni, és kell is. Főleg az előrejátékban, mert a kapott gólok száma azt mutatja, hogy a védekezésünk rendben van, a rúgott gólok pedig azt bizonyítják, hogy a támadójátékunk annyira nem volt jó. Mind a 28 mérkőzésre nagyon szívesen emlékszem vissza az eredménytől függetlenül. Aki tudja és ismeri a jelenlegi Bodajk hátterét, az tisztában van azzal, hogy minden mérkőzésen úgy mentünk ki a pályára, hogy az ünnep és ajándék a mi csapatunk számára. Természetesen voltak olyan mérkőzések, melyek nem úgy alakultak, ahogy szerettük volna, de aztán a fiúk talpra álltak. A Főnix FC elleni mérkőzésen az idény legjobb játékával rukkoltunk ki, igaz, kellett hozzá a szerencse is. Amire pedig nem szívesen emlékszem vissza, az a Sárbogárd elleni legutóbbi hazai vereség.