Csúcsokat döntött, összesen 36 évig dirigálta az Aba együttesét Bor Dezső

Mikor indult a nagy szerelem a labdarúgással?

– A hetvenes években a Videoton csapatában játszottam, Ispaics Tibor volt az edzőm. Katonaság alatt Heves megyében, a megyei első osztályú Honvéd Gáspár SE-ben szerepeltem. Azonban úgy gondoltam 1976-ban, hogy ha elkezdek tanítani, akkor tanárként vasárnaponként már nem akarok szaladgálni a pályán, és hallgatni a szurkolók beszólásait. 1977-ben Bódás Jánossal alakítottuk meg az U16-os csapatot, abban az időben a megyében talán öt egyesületnek volt serdülőcsapata.

Mikor kezdett lendületbe jönni az ön által szervezett abai foci, mi volt az eddigi legnagyobb sikerük?

– 1984 januárjában vettem át a felnőttcsapat irányítását, a gárda a járási bajnokságban játszott. 1987-ben feljutottunk a megyei másodosztályba, ezt 1991-ben megnyertük, és lettünk a megyei I. osztály tagjai.

Gondolta annak idején, hogy 36 évig fogja ezt a gárdát irányítani?

– Többször nyertünk bajnokságot a másodosztályban, de a 2005/06-os idényben volt az abai labdarúgás fénykora ez idáig. A felnőttcsapat a Martonvásár mögött a megyei I. osztályban második helyen végzett, az ifik és a serdülők is szintén ezüstöt nyertek. Kiemelkedő feltételeket biztosítottak, jó volt a játékosállomány, az edzői garnitúra. Mi adtuk a gólkirályt Pálfi László személyében, nálunk játszott Salacz János, Bobory Balázs, Gál Péter, Csönge Norbert.

Évekkel ezelőtt kimondta, és egyre több településen szlo­genné vált: „helyi kötődésű fiatalokból álló csapatunk lesz”. Ez Abán megvalósult?

– A 2010-es évektől kezdve nagyrészt csak abai saját nevelésű játékosok szerepeltek a csapatban, velük nagyon szép emlék, hogy 2016-ban megnyertük a másodosztályt.

2009-ben kiestek a második vonalba, azóta egyszer, a 2016-os évben sikerült visszatérni a megyei I.-be, de csupán egy szezon erejéig, most pedig a megyei II. osztály Déli csoportjában a középmezőnyben tanyáznak. Lesz véleménye szerint újabb abai „feltámadás” a jövőben?

– 2019 decemberében az új abai városi vezetéstől megkaptam az Aba Sportjáért díjat. Én ekkor hivatalosan befejeztem Abán a labdarúgást. Meglátásom szerint vannak nálunk tehetséges játékosok, és remélem, hogy lesznek olyan elhivatott edzők, akik azt az eredményt elérik, esetleg túl is szárnyalják, melyet nekem sikerült elérnem 42 év alatt.

Milyen az utánpótlás Abán?

– Testnevelőként és edzőként azt látom, hogy a mai fiatalok nem eléggé motiváltak. Nincs elég akaraterejük. A nyolcvanas években, ha valamelyik gyerek nem úgy teljesített az edzésen, akkor az edzők megköszönték neki az addigi közreműködést, és nem kellett többet edzésre mennie. Ma sajnos ott tartunk, hogy nem lehet senkit elküldeni – ez országos jelenség. Kevés a gyerek, és kompromisszumokat kell kötni, ennek eredményeként „langyos” gyerekeket láthatunk. Úgy veszem észre, jobban akarja a focit a szülő, az edző, az egyesület, mint az a játékos, akinek motiválnia kellene magát. A mai gyerek nem annyira szerelmes a futballba!

Továbbra is a Fejér Megyei Labdarúgó-szövetségben a szakmai bizottság elnökeként tevékenykedik, és a megyei válogatottnál is dolgozik?

– Próbálom ezeket a feladatokat továbbra is teljesíteni, a megyeválogatottat egyben tartani, a tehetségeket gondozni, de emellett a Fejér Megyei Diáksport Szövetségben a labdarúgás szakágvezetője vagyok.

Hogyan fogja a család megszokni, hogy nem lesznek korai vasárnapi ebédek, hiszen eddig ment a pályára, vagy készült az idegenbeli meccsekre?

– A családi háttér számomra maximálisan biztosítva volt. A futball nem volt nálunk kérdéses – a feleségem ugyanis Törőcsik Andrásért rajongott. Akkor egy kicsit mérges volt, amikor a fiamat is megfertőztem a focival. Jött velem vasárnaponként, de az ebéd mindig készen volt időre! Biztosította azt a lehetőséget, amit egy jó feleségnek kell. Nekem csak a tanításra és az edzői pályára kellett összpontosítani.

Teljesnek érzi a pályafutását?

– Igen. Pedagógusként 2012-ben Genius Apáczai-díjat kaptam, amire büszke vagyok. 2015-től szakértőként pedagógusminősítéseket végeztem. Úgy érzem, a futballban és a pedagógiában is elértem, amit lehetett. Nagyon boldog ember vagyok, mert nekem az volt a munkám, ami a hobbim!