Elhunyt a Videoton védője, Horváth Gábor

Ő volt a két lábon járó futball-lexikon: évszámok, események, történetek, a székesfehérvári labdarúgás minden apró mozzanata a fejében volt. Figyelte, raktározta a jelent, s tisztelte a múltat. Az elmúló idő pillanatképei ezer meg ezer kockáján ott volt ő is. Legendává vált. A Videoton és a fehérvári foci hősévé.

Horváth Gábor Kislángon kezdett futballozni, kapusként, majd aztán bal oldali védőként szerzett magának hírnevet. Jobb lábas létére. Más magyar klub mezét soha nem öltötte magára, '73-ban már Fehérváron nevelkedett, 1979-től volt a Videoton felnőtt csapatának tagja, 1991-ig volt „nagy szerelmének” hű társa. A Vidi harmadik legtöbbet szerepelt futballistája, 317 bajnoki összecsapáson lépett pályára.

Nem takarítani akart a pályán, gondolkodott, figyelt, s megelőzni igyekezett ellenfelét. Bajnoki címig nem jutott, de oszlopos tagja volt az 1985-ben UEFA-kupa döntőig menetelő Videoton SC-nek. A 34 évvel ezelőtti sikerhez fogható hőstettet azóta sem vitt véghez magyar futballcsapat.

Sohasem szakadt el a Viditől. Technikai vezetőként, edzőként, és sportigazgatói segítőként dolgozott, majd a Vidi-múzeum munkatársa lett.

Családja, fia és lánya, unokái mellett szívében örökké helye volt a két színnek, a pirosnak és a kéknek.

Néhány napja került kórházba. S a színek valahogy most megszürkültek.

Horváth Gábor elköszönt.