Markovics visszaszerezné a szurkolók bizalmát

A 25 éves Markovics Luka komoly sikerek részese volt a koronázóvárosban, ám tavaly ősszel, a szezonkezdés után érdekes körülmények között Kaposvárra távozott. Rögtön alapember lett a fehérváriakhoz hasonlóan a rájátszásról lemaradó somogyiaknál, akiknél hiá­ba volt élő szerződése, mégis visszatért a Gáz utcába.

– Örülök, hogy a két egyesület meg tudott állapodni, miként annak is, hogy gyorsan dűlőre jutottam korábbi klubommal – kezdte a szabadkai születésű bedobó. – Úgy gondolom, tavaly ősszel jó döntés volt Kaposvárra igazolni, számoltak velem, amit igyekeztem jó játékkal meghálálni. Sajnos mi is az alsóházban fejeztük be a szezont, csakúgy, mint az Alba. Nem sokon múlt a középház, a Kecskemét ellen kétszeri hosszabbításban, egy ponttal kaptunk ki – így búcsút inthettünk a rájátszásnak.

Az Albának is mindössze egy meccs hiányzott, a két gárda tehát hasonló utat járt be.

– Figyeltem a fehérváriak szereplését, szomorú voltam, hogy ez a sikeres, nagy múltú egyesület a 11. helyen zárta a bajnokságot. A Kaposvár is a playoffba igyekezett, januárig nagyon sok vereséget szenvedtünk, aztán cseréltek 4-5 játékost, s elindultunk felfelé, 9 meccset nyertünk zsinórban. Az edzővel, Fekete Ádámmal nagyon jól kijöttem, hitt bennem, remekül szót értett velünk. Közel 25 percet kaptam a bizonyításra meccsenként. Még egy évig élt a szerződésem, úgy gondoltam, hogy ki is töltöm.

Közbeszólt a fehérvári ajánlat?

– Rajtuk kívül két másik élcsapat is megkeresett. Szerettem Kaposváron játszani, a városban imádják a kosárlabdát, szinte mindig telt ház volt a meccseken, a szurkolók a gyengébb szereplés ellenére sem fordultak el tőlünk. Azonban amikor hívott az Alba, nem sokat gondolkodtam rajta. Szabadkán születtem, később Szolnokon, majd Pakson is megfordultam, majd 2015 nyarán érkeztem Fehérvárra. Ez az én városom, szeretek itt élni. Amikor az Olajhoz kerültem, 18 éves voltam, döntően az U20-as csapatban számoltak velem, bár szóhoz jutottam a felnőtteknél is, úgy 5-10 percre mérkőzésenként. Bajnoki és kupaezüstöt szereztünk, mindkétszer az Albától kaptunk ki a fináléban. Az Atomerőműben aztán már több bizalmat kaptam, bajnoki és ­kupabronz volt a jutalmam, majd ezután fogadtam el a Fehérvár ajánlatát. Lényeges szempont volt az is, hogy a FIBA Europe Cupban indultunk. Egy évvel korábban az ASE gárdájával az Eurochallenge sorozatban szerepeltünk.

Most nem lesz módja kitekinteni a nemzetközi porondra.

– Ez igaz. Azon dolgozunk majd, hogy visszatérjünk Euró­pába, ehhez persze az kell, hogy a bajnokságban az élmezőnyben végezzünk. Nyilván nagyon jó lenne dobogóra lépni, én azonban már azzal megelégednék, ha rájátszást érő helyen zárnánk a középszakaszt és a szezon végén az 5-6. pozíció­ban végeznénk. Persze nem zárom ki az érmet sem, de még nem végleges a keret, nem tudni, hogy milyen állománnyal vágunk neki az új idénynek.

A keret lényegesen átalakult, akad olyan, akivel korábban már együtt pattogtatott?

– Csorvási Milánnal egy évet játszottam, örülök, hogy ő is visszatért. A fiatalok közül a Takács ikrekkel már edzettem, de élesben még nem voltunk együtt a parketten. Remélem, visszatér a korábbi, remek hangulat a csarnokba, sokan lesznek a meccseken és biztatnak bennünket. A fehérvári szurkolók a legjobbak, vissza kell szereznünk a bizalmukat.