Népzeneoktatásunk is lehetne hungarikum

Bakonyi István irodalomtörténész rendszeres beszélgetős (és olykor zenés) estjeinek sorában igen szimpatikus és elhivatott párral ismerkedhetett meg a közönség. A Népművészet Ifjú Mestere- és Junior Prima-díjakkal is kitüntetett Enyedi Ágnes, valamint Salamon Soma pályájuk eddigi alakulásáról, egymásra találásukról is beszélt.

A népdalénekes Ágnesnek fontosak erdélyi gyökerei, hároméves koráig ugyanis ott élt, azután költöztek el Székesfehérvárra, ahol első iskoláit járta. Az, hogy az éneklés lesz a hivatása, egyetemista évei alatt vált végleg nyilvánvalóvá számára. A néprajz–angol szak mellett elvégezte a Zeneakadémiát is – mesélte az esten. Somáról pedig kiderült: családjának köszönhetően gyermekkora óta körülveszi a néptánc, a népzene. Nagyanyja, Salamon Ferencné Erzsébet nevéhez fűződik például a néptáncoktatás elindítása a martonvásári általános iskolában.

A két ifjú is egy táncházban ismerte meg egymást 2010 körül. Kapcsolatuk ugyan lassan bontakozott ki, ám házasság lett belőle, mára pedig megszületett kisbabájuk is.

Hivatásukról, az autentikus népzene műveléséről mindketten nagyon komolyan nyilatkoztak. Elmesélték, mennyire sokat jelentett pályájuk során az, hogy megismerhették a neves, idén elhunyt erdélyi néprajzkutatót, népzenegyűjtőt, Kallós Zoltánt. Ágnes a nagyszüleinél, Erdélyben töltött nyarak során sokat tartózkodott a válaszúti gyermektáborokban, ahol táncokat tanult, és hallgatta az idős énekes asszonyokat. Zoli bácsival akkor találkozott, és a családok között az évek során szoros kötődés alakult ki. A fiatal lány értékes tanításokat kapott Kallóstól, az ő biztatására ment dalokat gyűjteni. Soma gyermekként sokat hallott ugyan a tudósról, ám a személyes ismeretség Ágnesen keresztül jött, s vált igen fontossá.

Az esten elhangzott: sok népzenész Kallós Zoltán tevékenysége, életműve nyomán indult gyűjtőútra. Neki köszönhető továbbá az az anyag, amelyre a táncházmozgalom erdélyi része épül. Énekesként is kiváló volt azonban.

A házaspár amolyan missziónak tartja az autentikus népzene és népdal továbbadását, és ennek remek eszköze a fellépéseken túl a tanítás. Ám mindketten sokat szeretnének még fejlődni, és van is hová, hiszen a felgyűjtött dal és zene mennyisége akkora, hogy akár élethosszig lehet tanulni – vélték. Példát szeretnének mutatni, mert azt gondolják: a népzenét nem kell csűrni, csavarni ahhoz, hogy jó és fogyasztható legyen. Nincsenek ellene a minőségi feldolgozásoknak, ám ők az eredeti mellett tették le a voksukat, így szeretnék formálni az ízlést.

Soma pedig népzeneoktatásunk kapcsán kiemelte, hogy az akár hungarikum is lehetne.