Hőseposzokat írt Jókai a magyar hazának

1964 óta ünnepelhetjük a költészet napját április 11-én, József Attila születésnapján; 1989 óta január 22-én Kölcseyre és a Himnuszra emlékezünk a kultúra napjával; szeptember 21-én, a magyar dráma napján Az ember tragédiáját idézzük, s végre megszületett – nagy örömünkre – a magyar próza napja is.

A Magyar Írószövetség 2017. november 13-án hozta meg a döntést, melynek alapján Jókai Mór születésnapján, február 18-án legyen az a nap, mikor irodalmunk prózai alkotásait méltatjuk. Jókai hosszú évtizedeken keresztül a legolvasottabb író volt hazánkban. Ismeri nyelvünk gazdagságát, leírásai festőiek. Mára ugyan kissé megkopott a népszerűsége, – sőt egyesek már tananyagként is fölöslegesnek tartják nehezen olvasható romantikus körmondatai miatt – nem tagadhatjuk jelentőségét, műveinek jellemformáló erejét. Akkor adott erőt a nemzetnek, mikor a levert szabadságharc után a hallgatás, a kétségbeesés hosszú időszaka következett.

Az 1850-es években írt regényei (Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán) a hazaszeretet, a nemzet felemelkedéséért vívott egyéni és közös küzdelem történetei.

Senki nem állított szebben emléket 1848-49 felemelő és tragikus eseményeinek, mint ő A kőszívű ember fiai c. regényében. Hőseposz szintre emeli a nemzet csatáit, fiainak áldozatkészségét. Nemzedékek nőttek fel a Baradlay- fiúk szerencsétlen, mégis erőt adó sorsát elemezve a tanórákon. A nemzeti érzés és etikus magatartás az író valóságos lényéhez is közel állt. 1848. március 15-én ő állította össze és olvasta fel a tizenkét pontot. Szívügyének tekintette Kossuth elképzeléseit, és írásaival mindvégig támogatta a függetlenségi törekvéseket. A világosi tragédia után hónapokon át rejtőzködnie kellett, és csak a szerencsének köszönhette megmenekülését. Hősei jellemébe saját erkölcsi értékeit építette bele.

Romantikus meseszövése már saját korában is a múlt idők stílusát idézte a realizmus útját járó európai irodalomban, de izgalmas, váratlan fordulatokban gazdag történetei minden korban és korosztályban rajongókra találtak. Mellékszereplői gyakran realizmussal ábrázolt figurák, akik esendőségükkel, egyszerűségükkel, az élőbeszéd természetességével ellensúlyozzák a tökéletes hősökről alkotott képet, és alakjuktól nem idegen a humor sem.

A kiegyezés után érdeklődése a polgárosodó Magyarország élete felé fordult. Ekkor írt nagyregényeiben (Fekete gyémántok, Az arany ember már a formálódó kapitalizmus világát ábrázolja. Berend Iván (Fekete gyémántok) még tipikus Jókai-hős, a tökéletesség megtestesítője, Timár Mihály (Az arany ember) már gazdagon ábrázolt, erényekkel, hibákkal, vívódásokkal megrajzolt ember. Élete része a korrupció, a csalás, a pénz szeretete, de Jókai – aki maga is kiábrándult ebből a világból – szenvedéssel sújtja őt: lelkiismeretfurdalással, szeretetlenséggel, állandó önváddal.

Bár a regény itt is romantikus idillel végződik, a mű teljessége, a mellékalakok sokszínűsége Jókai legkiforrottabb alkotásává avatja a művet. Legkedvesebb regényének tartotta maga az író is. Írásai erős hatást gyakoroltak az őt követő korosztály prózaíróira is. A magyar próza „századvégi nagy magaslatát… Jókai nagyszerű részletművészete nélkül el sem lehetne képzelni” – írja Németh G. Béla.

Műveivel külföldön is sikert aratott. Több nyelvre lefordították regényeit, elbeszéléseit, legismertebbé Lengyelországban vált. Nem véletlen, hogy hőseinek sorsa megihlette a filmkészítők világát is. Az arany ember háromszor is filmvászonra került, az 1962-es változat a korabeli magyar filmgyártás szuperprodukciója volt. Ezekben az években az említett regénycímeken kívül több művét is megfilmesítették, és mindegyik országos sikert aratott. Ha a regény szót halljuk, kevés olyan ember akad, akinek elsőre nem az ő neve jut eszébe.

Ebben az évben először ünnepelhetjük tehát a magyar próza napját Jókaira emlékezve, és kortárs íróink műveit a közönség elé tárva.

A Vörösmarty Társaság színvonalas rendezvény-sorozattal készült és még készül továbbra is e jeles napra, hogy minél több érdeklődővel ismertessük meg jelenkori prózairodalmunk alkotóit. Bízunk benne, hogy ezzel az új kulturális emléknappal és rendezvényeinkkel növelni fogjuk az irodalmat kedvelő és olvasó emberek táborát.