Mi lehet olyan érdekes a lepsényi betétkönyvben, hogy az ország másik végéről is heves érdeklődést vált ki?

Néhány nappal ezelőtt heves érdeklődéssel kereste meg a Csongrád-Csanád vármegyei Szentesről egy ismeretlen, Borsos Györgyöt, a lepsényi Kézay Klub szakértő-mentorát. Az illető nagyon érdeklődött a betétkönyv iránt, leginkább az foglalkoztatta, hogy több, mint száz éve “élő” bankbetétről van szó. Mindent tudni szeretett volna a könyvecskéről és tulajdonosának személyéről. Ő maga nem sok mindent árult el érdeklődése hátteréről, – szinte semmit – de határozottan állította nem lenne hálátlan, ha György érdemben sokkal többet is elárulna a betétkönyvről és tulajdonosáról. 

A betétkönyv Lantai Rita szülei hagyatékából került elő nem olyan régen. Rita szülei lepsényi otthonában rendezgetett a régi holmik között. Fotókat keresett a helyi értéktár részére, a valaha családja tulajdonában lévő temetkezési vállalkozás halottas fogatáról. A képek mellett egyebet is talált. A dédmama és fivére nevére kiállított engedélyt a vállalkozás elindítására, szerződéseket, hivatali bejegyzéseket és rengeteg fotót sosem látott családtagokról. Rita fejében szöget ütött a gondolat, hogy a ma még néhány éves unokái részére elkészíti családfájukat. 

Ahogy korábbi cikkünkben is írtunk róla, a papírok és a képek alapján Lantai Rita kutatómunkába kezdett, amiben Borsos György segítségét kérte. Elsősorban a második világháború után hadifogságba esett nagyapjáról szeretett volna információkhoz jutni, mivel csak annyit tudott róla, sosem tért vissza családjához. A nagypapa sorsa – és ezáltal – családja sorsa is szomorúan alakult, történetük sokakat megrendített, mégis akadt valaki, aki a családi kálváriát olvasva, nem éppen a nagypapa élete kezdett el foglalkoztatni. A családról szóló írásban, az egyik kép alatt szó esik egy, a mai napig lezáratlan takarékbetétkönyvről, de semmi több. 

Egy betétkönyv. Egy család. A történelem és az idő kereke. Néha nem is tudjuk, mit rejt a nagyi régi sütisdoboza. Olykor valamelyik rokonunk hagyatékát vagyunk kénytelenek átnézni és akadunk régi-régi iratokra, dokumentumokra. Ezeket forgatva, olvasva sokakban feléled a vágy, hogy többet is meg tudjon családjáról, őseiről, származásáról. Rita sem szeretne mást, egyelőre “megtalált” nagyapja és családja sorsának alakulásával foglalkozik. 

De miért lehet valakinek ennyire “érdekes” a több mint száz éve nyitott betétkönyv?