Ízelítő A lovak reggelijéből – Zalán Tibor, a beskatulyázhatatlan költő

Pedig egyáltalán nem mackónadrágban érkezett, de ha abban jött volna, akkor is hamar kiderült volna: valóban ízig-vérig költővel van dolga a közönségnek. Vele együtt pedig egy remek, ízig-vérig zeneszerző, gitáros-énekes, Huzella Péter jött, hogy hangjával, zenéjével, a Zalán Tibor által írt dalszövegekkel megörvendeztesse a közönséget. 

Zalán Tibor – aki a József Attila-díj, a Magyarország Babérkoszorúja díj és sok egyéb elismerés után idén átvehette a Balassi Bálint-emlékkardot is – olyan formátumú alkotó, akire egészen egyszerűen muszáj odafigyelni. Hivalkodás nélkül, kendőzetlen őszinteséggel, sok humorral mesél, ezzel az áradó személyiséggel szemben pedig ott vannak a sokszor borús hangvételű, klasszikus és avantgárd formákban is egyaránt remek versei. Kísérletező kedvéről most is szívesen mesélt, miután Bakonyi István felolvasta recenzióját a legutóbb megjelent, A lovak reggelije című verseskötetről.

Elemzését mindjárt azzal kezdte, hogy rámutatott: páratlanul gazdag életmű újabb jelentős teljesítménye a verseskönyv. Zalán Tibornak az első, 1979-es kötete, a Sakk-bástya című monodráma óta több mint hatvan könyve jelent meg mindhárom műnemben és számos műfajban. Azt vallja: mindig azt írja, ami benne van. Ez jellemzi az elmúlt kilenc év lírai termését felvonultató A lovak reggelijét is, amelynek témái között a rossz közérzetet, a halálközeli élményt vagy a költői szereppel kapcsolatos kétségeket is felfedezhetjük. A forma ebben a könyvben is változatos, különleges megoldásokkal teli: például sorközi nagybetű, sorvégi szótörés. Illetve, érdekesség a záró ciklus (Az idő sakktáblája) verseinek kilences tagolása (kilenc versszak, kilenc sor, kilences szótagszám) – amely Zalán Tibor szerint nem volt tudatos, ugyanakkor érdekesnek találta ezt a „számmisztikát”. Az első ciklusról (A költő…) pedig Bakonyi elmondta: a hangütés versei mindjárt a költő szerepről szólnak. Itt olvashatjuk például, jó ízű humorral: „A költő mackónadrágban is költő / bár úgy néz ki mint egy hurkatöltő / vagy akár a kóbor mezei csősz / vörös a képe a szakálla ősz…” Vagy: „A költő mackónadrágban / és nyakkendőben félköltő, / egyik fele szárnyas vadló, / másik fele hurkatöltő, / vagy annak a jobbik fele, / a folyton csak kolbászt töltő, / fél haja zsírosan lobog, / rajta pecsétes a felöltő.” És a többi.

Kilyukadtunk mindenesetre a radikális eklektika fogalmához, vagyis oda, hogy Zalán Tibort nem lehet beskatulyázni. A költő ekkor elmesélte: amikor annak idején Ilia Mihály azt tanácsolta neki, hogy mindig egyféle stílusban írjon, mert úgy lesz sikeres, akkor ő csak azért is átváltott a népi szürrealizmusból az avantgárdba. Majd amikor már abban is otthonosan mozgott, és szeretett volna valami újat, akkor következtek a romantikus elégiák. Ekkorra már mindenki árulónak tartotta, ám őt ez sem zavarta, változatlanul kitartott a stílus- és műfajbeli függetlenség mellett, és ez a mai napig is így van. Ugyanígy őrzi függetlenségét közéleti szempontból is, valamint nem tagja egyetlen írószervezetnek sem. A formákhoz sem feltétlenül ragaszkodik, ugyanakkor szívesen ír például szonetteket, ám az utóbbi időben azt is rendhagyó módon: felező szonetteket alkot. A versek mellett írt, ír regényt, drámát (száznál is több színpadi művét mutatták be), tanított drámát, színháztörténetet – szóval szinte állandóan dolgozik a mai napig is. A tervezett pihenős időszak tehát a nyugdíjas évekkel sem jött el, ám Zalán Tibor ezt nem bánja, hiszen – mint fogalmazott – számára természetes létforma az alkotás.

A Kossuth-díjas Huzella Péterrel való barátságukról is hallhattunk az est során. A zeneszerző elmesélte például, hogyan kérte fel annak idején a költőt arra: írjon neki dalokat. Az egyhetes ismerkedés sok beszélgetéssel telt, majd Zalán Tibor megírta az első dalszöveget, és ennek már harminchárom éve. Azóta sokat járnak együtt szerepelni, s ilyenkor olyan dalok is elhangzanak, mint például az, amelyik egy régi csobánkai irodalmi találkozó, valamint Cseh Tamás fellépésének hatására született, és igen vidám. Zárásként ezt is meghallgattuk a szép és kissé borúsabb hangvételű Egy ország című szerzeménnyel együtt. 

S hogy milyen A lovak reggelije? A kötet végére jutva megtudhatják…