Az Alba Regia Szimfonikus Zenekarnál komolyan veszik a komolyzenét

Az 1979-től a Vörösmarty Színház tagintézményeként működött, majd 2015 óta önálló Alba Regia Szimfonikus Zenekar – amely kiemelt minősítésű előadó-művészeti szervezet – Székesfehérvár meghatározó művészeti együttese. Minden fontosabb ünnepen – például karácsony, húsvét, augusztus 20-a – koncertekkel jelentkeznek, miközben többféle hangversenysorozattal igyekeznek minél több embert megnyerni a klasszikus zenének. Ruff Tamás szerint – aki az MH Székesfehérvár Helyőrség Zenekar vezetője is, és a szimfonikusokat pont a Coviddal terhelt időszakban vette át – az elmúlt évek nehézségeinek ellenére szépen haladnak. A Fejér Megyei Prima Díj mindenesetre azt jelzi: értékelik a munkájukat.

– Mindenképpen megerősítés ez az elismerés. Egyrészt pozitív visszajelzés az elmúlt két évről, másrészt pedig a korábbi évtizedek tevékenységét igazolja vissza. A cél az, hogy a minőségi komolyzene minél szélesebb társadalmi réteghez tudjon eljutni, és ez megvalósulni látszik. Egyre több felől kapunk figyelmet, amely többek között a sokszínű programkínálatnak köszönhető. Megfelelő alapokra tudtunk építkezni, ugyanakkor volt miben újítani. Igyekszünk mind a felnőtteket, mind az ifjúságot több oldalról megközelíteni, és láthatóan a vállalkozói réteget is meg tudtuk szólítani. Utóbbiban vannak olyanok, akik nem csupán részt vesznek a hangversenyeken, de támogatják is a zenekart.

– A komolyzenét jellemzően kisebb közönség értékeli, mint a könnyűzenét. Mit gondol, lehet-e, kell-e változtatni az arányokon, és helyben céljuk-e ez?

– Az arány alapvetően nem fog megváltozni, és nem is hinném, hogy szükséges volna ez. Ám arra mégis van remény, hogy a klasszikus zenét hallgatók száma növekedjen. Itt Székesfehérváron legalábbis nagyon jók a tapasztalatok – annak ellenére, hogy az Alba Regia Szimfonikus Zenekar is az országos szinten a legkisebb költségvetésből gazdálkodó együttesek egyike. Továbbá annak ellenére, merre halad a világ, és milyen felgyorsultan élünk ahhoz képest, amilyen környezetben a klasszikus zeneművek jó része született. Egy ilyen intézménynél azért legalább 5-10 év szükséges ahhoz, hogy jól láthatóvá váljon a fejlődés, és kialakuljon a stabil közönség. Ha lenne olyan financiális lehetőségünk, mint mondjuk egy nagy infokommunikációs cégnek, akkor talán eljuthatnánk oda, hogy a fiatalok is azt érezhetnék: úgy kell nekik a komolyzene, mint mondjuk egy új mobiltelefon – de ez egy nagyon összetett, bonyolult téma.

– Jelenleg négy sorozatot kínálnak: a Farkas Ferenc Hangversenybérletet, a Somorjai Ferenc-sorozatot, a PartiTúra Ifjúsági Hangversenysorozatot és nyáron a templomi Harmonia Albensis koncertsorozatot. Ezek várhatóan megmaradnak?

– A bérletes sorozatok gyakorlatán a Covid miatt egy kicsit változtattunk. Az újrainduláskor sehol nem lehetett tudni, hogy visszatér-e a közönség, ezért mi is óvatosabbak lettünk. Most pedig itt van a gazdasági válság. Így hangverseny-sorozatokat indítottunk, ami azt jelenti, hogy nem lehet egyben megvásárolni a bérleteket, hanem az egyes koncertekre külön értékesítjük a jegyeket, kedvezményes áron. Ezt leszámítva minden megmaradt: a név, a tartalom, a helyszín; viszont nem fordulhat elő, hogy hangversenyek maradnak el a teljes bérletekből, és utólag kell pénzt visszatéríteni, vagy pótelőadást beiktatni.

– Indult egy kifejezetten a kortárs komolyzenét népszerűsítő sorozat is – ez tud folytatódni?

– Önállóan nem, mert arra most nincs elég anyagi fedezet. Ám amikor két éve pályáztam a zenekar vezetésére, akkor a pályázatomban szerepelt a Kortárs Klub elindítása, ami több dolgot foglal magában. Az alapvető cél a közönség számára sokszor idegenül hangzó kortárs zene megismertetése, közelebb hozása, valamint a zeneszerzők felkarolása. Most abban maradtunk a kollégákkal, Dobri Dániel kortárs művészeti vezetővel és Dobszay Péter vezető karmesterrel, hogy az egyéb koncertekre rendszeresen becsempészünk egy-egy kortárs művet. Kiváló példa erre a Farkas Ferenc-bérletben megvalósult Rautavaara: Csellóverseny, amelyben Hamar Zsolt vezényletével Rohmann Ditta csellóművész játszotta a szólót – osztatlan sikert aratva a közönségnél! A PartiTúra hangversenyeken ugyancsak hangoztak el kortárs művek, illetve a „Kérdezd a karmestert!” sorozat mintájára indított „Kérdezd a zeneszerzőt!” esten legutóbb Sári László többszörösen kitüntetett zeneszerző volt a vendégünk. A közönség nagyon érdeklődőnek bizonyult, többen éltek a lehetőséggel, és kérdeztek a szerzőtől.

– Dobri Dániel zeneszerző is írt már a zenekarnak darabot. Terveznek még ilyet?

– Természetesen, ugyanakkor Dániel a zenekarnál nem csupán zeneszerzőként funkciónál; kortárs művészeti vezetőként a teljes szegmensért felel, tehát figyelnie kell arra, hogyan tudunk nyitni a fiatalok felé, miként vonzzuk be a felnőtteket, hogyan tudunk kapcsolatokat építeni az ország többi részén és a többi zeneszerzővel. Ám most is készül egy új művel, amelynek a tervek szerint a Magyar klasszikus zene napján lesz a bemutatója.

– Cél volt a külföldi kapcsolatok építése, bővítése is. E téren hogy állnak?

– Ahogy minden művésznek, úgy nekünk is vágyunk, hogy az országhatárokon túl is megmutassuk magunkat. Tervünk van, és meghívás is lenne, viszont a költségvetési keret szűkebb. A rendelkezésre álló forrásból pedig elsősorban a kötelező feladatokat kell teljesíteni. Egy ilyen zenekart igen sokba kerül utaztatni – ezért tavaly is egy vonósnégyest küldtünk ki Rómába. Idén szeretnénk megmutatkozni Pozsonyban és Galántán, ám mindez még szervezés alatt áll.

– Az ide év programjai közül mit emelne most ki?

– A tervezett koncerteket, sorozatokat megtartjuk; ezek sorában igazi csemegének ígérkezik az idei évadzáró-nyárindító koncertünk, ahol a színpadon megelevenedik egy igazi Táncdalfesztivál. Itt kicsit kibillenünk a megszokott kerékvágásból, mielőtt megkezdenénk a nyári szabadságunkat, hogy aztán újult erővel folytathassuk a nyarat a Harmonia Albensis sorozattal.