Kalandos kutatás: ezüstkorsót és -vödröt keresnek Polgárdinál

A Székesfehérvárhoz közeli hegyvonulat – amely a Szár- és a Somlyó-hegyből áll –, valamint a környékbeli kisebb települések, majorságok még felfedezésre váró történelmi emlékeket rejtegetnek. A korábbi évszázadok során itt került elő a kőszárhegyi ezüstállvány 1878-ban (Szár-hegy), itt folytatott ásatásokat gróf Batthyány Géza 1881-ben (Somlyó-hegy), majd a múlt században Fitz Jenő is, valamint felszíni kutatást végzett Siklósi Gyula (Felsősomlyó). A terület ismereteink szerint az illegális kincskeresők célpontja, főként a legendás Seuso-kincs még elrejtett darabjait keresik, de más leletekre is vadásznak.

Mint arról szeptember elején hírt adtunk, a Seuso dokumentumfilmek rendezője – aki nem egy esetben szervezett kutatást a szóban forgó területen – újabb információk alapján régi kutak és egy pince alapos átvizsgálásával foglalkozik ipari alpinisták, barlangászok és hegyi mentők közreműködésével. Lapunknak újabb tájékoztatást adott a kutatásuk fejleményeiről: 

– Szeptember végén, többnapos kemény munka után lejutottunk a tanúk visszaemlékezései és az információk alapján gyanúsnak vélt kút aljáig, mintegy 30 méter mélyre. Egy dolog derült ki: ebben a kútban  nincsenek római kori tárgyak. Csakhogy ezzel nincs vége a kutatásnak. Szó sincs feladásról, sőt, most jön az utolsó fejezet! Az már tényleg a történet és a Seuso-film befejező része lesz, és happy end-del fog végződni. Nem megalapozatlan az ígéretem, hogy lesz egy ezüst korsónk és egy olyan vödrünk, amely a Hyppolütosz-vödrökhöz hasonlít, és megszületik a Seuso-filmsorozat harmadik része is. Eredetileg nem terveztem újabb forgatást, de tudom, hogy sokakat érdekelnek a hallatlanul izgalmas és érdekes fejlemények, és sokan várják a folytatást. Hát még új tárgyak előkerülését!

A Dézsy Zoltán tudomására jutott új információkból kiderül, hogy a Polgárdi-Ipartelepekhez közeli Lászlómajor területét – amely most eléggé elhagyatott – rejtekhelyként használta Sümegh József, a Seuso-kincs megtalálója. Jól ismerte ezt a helyet, mivel az 1960-as években itt élt szüleivel, még gyermekként becserkészte annak minden zegzugát. Egykori barátja Lelkes Ferenc elmondása szerint 1978 nyarán Sümegh-gel együtt „menekítettek ki” a közeli kőbányából egy ezüst korsót és egy vödröt. A menekítésnek prózai oka volt: megjelent munkahelyükön a bányában, egy gyanús autó, ők a benne érkezőket civilruhás nyomozóknak hitték. A két kincsvadász jobbnak látta elrejteni illegálisan megszerzett kincseit. Futásnak eredtek, meg sem álltak Lászlómajorig. Sümegh jól ismerte a terepet, ő ment előre és bedobta a korsót és a vödröt a kútba. Néhány héttel később tiszta lett a levegő és visszamentek. Előbb terepszemlét tartottak, majd eszközt is hoztak, hogy kihalásszák a bedobott római kori leletet. Egy vasvilla végét horoggá görbítették és kötelet kötöttek rá. A kút falában lévő vaslétrán állva igyekeztek kihorgászni a tárgyakat. Sikertelenül. Több órás próbálkozás után végül feladták. Sümegh a Lászlómajorba soha nem tért vissza, pár hónappal később, bevonult katonának. Társa, Lelkes Ferenc pedig igyekezett elfelejteni mindent.  

– Már le akartam zárni magamban a Seuso-történetet, de nem hagytak nyugodni ezek az információk az elhagyott majorról, a kútba dobott tárgyakról – idézi fel Dézsy mi ösztönözte arra, hogy újra az ezüsttárgyak nyomába eredjen. – Lelkes mellett több riportalanyom, így Varga József is felhívta a figyelmemet Lászlómajor kutjaira. De melyik az igazi? Hiszen kettő is található a területen – akkor még így tudtuk. A visszaemlékezések alapján döntöttük el, hogy érdemes a nagyobb kutat megvizsgálni. Öt nap kellett ahhoz, hogy sziszifuszi munkával elérjük a közel 30 méter mély, másfél évszázaddal ezelőtt téglával épített kút alját. Kissé szomorúan kellett megállapítanunk, hogy csak szemetet, traktorkereket, autógumit, raklapokat stb. találtunk. Ugyanakkor egyértelművé vált, hogy nem ebben a kútban kell keresni a Seuso-lelet hiányzó tárgyait, hanem a másikban, illetve van egy harmadik betemetett kút is, amely a most átvizsgált kút közvetlen közelében található. A megfejtés lehet itt lesz… Fontos, hogy ebben a betemetett kútban is volt vaslétra, mint az általunk most feltártban, ráadásul ezt is téglából építették, mindössze pár méterre található attól, amelyet kitakarítottunk, csak kicsit közelebb az úthoz. Varga József a helyét is megmutatta, információja szerint 2004 körül temethették be. 

Az eddig végzett kútkutatás illetve a további munkálatok jó kezekben vannak, az ország legfelkészültebb alpinista, barlangi- és hegyimentő, katasztrófavédelmi szakemberei komoly szaktudást és eszköztárt vonultatnak fel Lászlómajorban Gyurkó Gábor  mentésvezető és Mészáros Attila riasztásvezető irányításával. A csapat annyira profin dolgozik, hogy segítségükkel Dézsy Zoltán is leereszkedett a kút aljára. 

Dézsyék lászlómajori kutatásának támogatottságát és elismertségét jelzi, hogy csatlakoztak hozzájuk a Magyar Nemzeti Múzeum és a Szent István Király Múzeum régészei. A fémkeresős vizsgálatok során figyelemre méltó leletek kerültek elő: római pénzérme és avar övcsat. 

– Még egy fontos és érdekes információ: Lászlómajor szomszédságában avar település virágzott a múltban. A rejtekhelyek után kutatva  olyan régészeti emlékek kerültek elő a földből, amely ezt bizonyítja. Mráv Zsolt, a Magyar Nemzeti Múzeum vezető régésze, szakmuzeológusa azt reméli, hogy a közeljövőben lehetőség lesz ásatásokra is ezen a területen – fejezte be beszámolóját a filmrendező, és egyben a kutatás szervezője.